Edward Smith egy átlagos napon felkelt, hogy átlagosnak nem mondható életét élje. Elkezdett borotválkozni.
Egyszer csak megszólalt: - Basszus, már megint rajta maradt!
Ugyanis egy rúzsfolt árválkodott a nyakán az előző szenvedélyes estére emlékeztetve. Tudniillik Edwardnak unalmasnak egyáltalán nem nevezhető magánélete volt; partnerkeresési módszerei – enyhén szólva – szokatlanok voltak. Segítségül számítógépét és nem utolsósorban az Internetet hívta, de erről majd később. Tehát a nőcsábász Edwardnak nem sikerült eltüntetni az előző éjszaka nyomait. De ez tegnap volt, ma pedig egy új nap kezdődött – ez volt az elve. Alkalmi barátnőit fehérneműszerű gyakorisággal cserélte, 2 nap múlva már a nevüket se tudta. Új nap, új nő! – így élt Edward. De mégis megpróbálkozott a rúzsfolt eltüntetésével. Miután ezzel végzett, reggeli teendőit is befejezte, és elindult munkába. Nem is akárhova! Ugyanis Edward a Microsoft cég egyik programozója volt, tehát jól keresett. Meg is dolgozott érte, ugyanis a munka mellett már, csak a csajozásra maradt ideje, amit – mint már tudjuk – nagyon élvezett. Miután hazaért a munkából rögtön kapcsolódott az Internethez, hogy aktuális „ágymelegítőjét” kiválassza. Hát igen, az Interneten szokott partnert keresni. És miután kiválasztotta adatait elmentette a számítógépére, azaz minden ,,barátnőjének” az adatait megőrizte. Tudta, hogy nem éppen legális amit csinál, de azt gondolta, hogy az ő gépére senki sem kíváncsi. Most pedig térjünk vissza a jelenbe. Éppen rábukkant egy érdeklődését felkeltő nőre. Beszélgetést kezdeményezett vele. Kiderült, hogy a lány neve Dylan Jackson, 25 éves Londonba, méghozzá West End-be lakik ott ahol Edward is (micsoda véletlen), van egy szépségszalona. Megbeszéltek egy randit Dylan kedvenc kávézójába hétfőre három órára. Befejezték a chatelést, és Dylan adatait elmentette a gépére, majd elkezdte főzni a vacsoráját.
Elérkezett a várt randevú napja Dylannel. 1-kor végzett, hazament, és máris készülődni kezdett a találkára. Fújt magára márkás parfümjéből, zselét rakott a hajára, átöltözött. Miután eléggé szívdöglesztőnek találta magát, elindult a kávézóba. Belépett az ajtaján, végignézte az asztalokat, a pultot, de Dylan még nem volt ott. Ránézett az órájára: pontosan 3-at mutatott. - Hát igen, melyik az a nő, amelyik pontosan érkezne… - gondolta magában cseppet sem gúnyolódva. Leült a pulthoz, rendelt egy colát. 10 perc múlva belépett Dylan. Nem volt olyan férfi, aki felé ne nézett volna. - A képen is gyönyörű, de élőben még szebb! – bókolt magában Edward. Dylan odament hozzá, Edward köszönt, majd ezt is hozzátette: - Nagyon csinos vagy!
- Szia, és köszi. Régóta vársz? Bocsi, csak későn kezdtem készülődni.
Hangja zene volt Edward füleinek, ennyit mondott: - Semmi baj, ilyen szép nőre megéri várni.
- Jaj, ugyan már, csak egy kis smink van rajtam. De mit szólsz, ha rendelnénk egy kávét? – miközben ezt mondta, le is ült Edward mellé.
- Te hogy szereted? Én tejjel és két cukorral.
- Tényleg? Képzeld én is!
- Ööö, elnézést két kávét kérnék. Mindkettőt tejjel és két cukorral. Na, és mesélj, hogy telt a mai napod?
- Ááá, semmi érdekes, csak a szokásos volt.
- De engem az a szokásos is érdekel. – mondta Edward, és elmosolyodott. Dylan visszamosolygott rá.
- Na jó, nem bánom. Igazából megszoktam, de azért eléggé fáradt vagyok. Nagyon jól esne egy kis masszás, no meg persze egy kis lazítás.
- Képzeld, nekem van masszőrvizsgám. Közben megkapták a kávét.
Edward így szólt: - Figyelj, nem ülünk le az egyik asztalhoz?
- De, persze. Leültek, Dylan rámosolygott Edwardra, majd belekortyolt a kávéjába. A férfi ugyanígy tett. Miután Edward is végzett megkérdezte: - Nem megyünk elsétálni, esetleg hozzám?
- Menjünk fel hozzád. – válaszolt a nő csábosan mosolyogva. Amíg a férfi házához nem értek, addig Edward megfogta Dylan kezét. Mikor pedig az ajtóhoz értek, Edward is akcióba lendült: lesmárolta a nőt. Innen már minden gyorsan történt, és hát az ágyban kötöttek ki. Fél óráig tartott a párnacsata, utána pedig – mindketten kielégülve – elnyúltak és elaludtak. 5 órakor Dylan felkelt, és elment, de hagyott maga után egy üzenetet: Köszönöm a csodás délutánt! Dylan. Alatta pedig a telefonszáma. Később Edward is felkelt, de nem tulajdonított annak nagy jelentőséget, hogy a nő már elment, hisz – szoknyavadász életében – ezt megszokhatta. Azért az üzenetet észrevette, és elmosolyodott. És ekkor furcsa érzés tört rá, amilyet még sohasem tapasztalt. Nem tudta, hogy mi ez – csak annyit, hogy rossz. De ez már nem múlt el olyan hamar. Egész nap nem hagyta nyugodni, délután pedig, csak még rosszabbul érezte magát. Ekkor eszébe jutott az üzenet, amin a telefonszám is rajta volt. Gondolta, felhívja Dylant, és újabb randit kér tőle. - Szia, én vagyok az, Edward. Szerintem is jó volt a tegnap délután. Mit szólnál, ha megismételnénk?
- Szia. Hát nem is tudom. Felmenjek hozzád, mondjuk egy fél óra múlva?
- Igen, jó lenne.
- Akkor ezt megbeszéltük. Szia!
- Szia! - Ettől a beszélgetéstől meg is könnyebbült. Megkönnyebbült?! De hát mégis mitől? Mi nyomta a lelkét? Ilyesmi gondolatok futottak át Edward fején. És ekkor rájött, Dylan hiányzott neki, ezért érezte magát olyan rosszul. Na, de hogy lehet ez? Ő egyik barátnőjét se hiányolta – nem mintha olyan rosszak lettek volna. De nem sokáig töprenghetett ezen, hisz nemsokára jön Dylan. Megszólat a csengő. Persze, hogy a várva várt nő érkezett. Edward még szebbnek találta, mint előző nap. Kicsit beszélgettek. Azután pedig a tegnapi programot ismételték meg még szenvedélyesebben, később pedig újra beszélgettek.
Amikor elment, Edwardra újra rátört a hiányérzet. Eszébe jutott, hogy Dylan érkezése előtt is ezt érezte. De vajon miért? – töprengett magában. Furcsa módon kötődött hozzá – talán túlságosan is. Rájött: belezúgott a nőbe – bármennyire szégyellte bevallani. Ilyen vele nem fordulhatott elő, nőcsábász életére nézve. Mégis megtörtént, nem tehetett semmit ellene. Nem is akart érdekes módon semmit se csinálni - akármilyen kínos, de mégis kellemes volt ez az érzés. Edward életében először szerelmes!
London, West End, BűBáj szépségszalon: Dylan éppen a haját szárította egyik barátnőjének, amikor megszólalt a telefonja.
- Figyelj, ez nem a te telód?- kérdezte a barátnő.
- Ja, de. – válaszolta kissé idegesen a nő. Kivette a zsebéből, és látta, hogy Edward az. A francba, mit akar már megint?! – ezt gondolta magában, és ki is nyomta.
- Ki volt az?
- Ááá…, nem érdekes.
- Jaj, ne tagadd Dylan, tudom, hogy egy pasi volt.
- Hagyjál már. Arról amúgy is tudnál. Na, így jó lesz a hajad?
Két óra múlva újra hívta, ekkor már felvette. - Szia, ne haragudj, hogy kinyomtam, éppen volt egy vendégem… Nem, sajnos épp bevásárolok… Bocs, de este se érek rá. Tudod, most szakított a barátnőm, és hát… Átmegyek hozzá, megvigasztalom. Figyelj, hívlak, ha szabad leszek. Azzal letette, egy gúnyos mosolyt megeresztve. Amikor hazaért bekapcsolta a számítógépét. Persze, nem volt semmilyen barátnő, akit vigasztalni kellet volna – ez csak egy jó kifogás volt. Eközben utánanézett a gépén Edward adatainak. Dylan ugyanis ugyanolyan volt, mint a férfi. Interneten keresztül keresett magának partnert – minden érzelem nélkül. Azon a bizonyos napon pedig épp a mi Casanovánkba botlott bele, aki pedig halálosan beleszeretett Dylanbe; bármennyire is küzdött ellene. Ez az érzés azonban nem volt kölcsönös. A nőnek a szoknyavadász ugyanolyan kaland volt, mint a többi férfi. Egy ugyanolyan érzelemmentes – mondhatni sivár - élmény volt, aminek nem is tulajdonított nagy jelentőséget. Szép volt, jó volt – de ennyi volt. El is felejtette volna már, ha nem hívta volna újra, meg újra. Ennek pedig nyilvánvalóan nem örült. És hát várhatóan – nem hívta vissza Edwardot. Viszont ő felhívta, sikerrel járt – kicsikart egy randit a nőből. Ez is olyan volt, mint a többi randi. Egyvalamiben különbözött – Edward bevallotta az igazat Dylannek:- Figyelj, Dylan be kell vallanom valamit.
- Igen??? Talán házas vagy? – kérdezte nevetve.
- Dehogyis. Arról van szó, hogy nagyon megkedveltelek, mióta találkozgatunk. Az az igazság, hogy beléd szerettem… Szünet és csönd. Halálos csönd. Istenem, ettől féltem. De egy ilyen fickótól nem is vártam volna. – gondolta magában Dylan. - Na, mondj már valamit! – sürgette Edward.
- Hát, az az igazság, hogy
- Ááá, tudom már, ne is folytasd…
- De, azért mégis elmondom. Szóval… Nagyon sajnálom Edward, de én nem ezt érzem irántad.
- Hanem mit?
- Csupán… barátnak tekintelek. Egy barátnak, akivel néha jól érezhetem magam.
- Értem. Edward habozott, majd újra megszólalt: - Mégis, megőrizhetnénk ezt a barátságot? Dylan kissé elkomorodott, de a férfi ezt nem vette észre szerencsétlenségére.
- Igen, megmaradhat, de csak ennyit, és semmi többet. Azzal adott egy puszit Edwardnak.
- Figyelj, most mennem kell.
- Már? Nem maradsz még?
- Szívesen tenném, de nem érek rá. Majd hívlak, szia! Azzal el is ment. A férfi pedig kissé döbbenten állt az ajtóban.
- Szia! De ezt a nő már nem hallotta… Dylan – úgy, mint a múltkor – most se hívta. Megint a férfi kereste, de a nő nem fogadta. Casanovánk pedig nem adta fel, újra és újra próbálkozott, de egyszer sem járt sikerrel. Hívta, hívta, de Dylan nem vette fel. Egy ideig aztán leállt, aminek a nő nagyon örült. De nem adta fel Edward véglegesen, egyszer amikor felhívta szerelmét, ő nem nyomta ki: -Szia! Rég beszéltünk. Csak boldog Valentin napot szerettem volna kívánni. Remélem most otthon vagy.
- Jaj, ne haragudj, nagyon elfoglalt voltam mostanában. A nővérem most szült, és hát sok a tennivaló a kicsi körül. Tudod, elhagyta a férje. Kösz neked is. Igen itthon vagyok (csrrrrrrrr) Bocs csengettek. Most lerakom. Dylan kinyitotta az ajtót. Meglepetésére Edward állt ott, kezébe egy csokor vörös rózsával. – Sajnálom de abban egyeztünk meg, hogy barátok maradunk. Kérlek most menny el!
- Oké… Edward csalódott arcot vágott, a nő pedig töprengőt. Pár órával a nő hívta a férfit. Edward egyből felvette, és kedves hangon szólalt meg. - Szia!
- Szia! Találkozhatnánk nálam? Tudod ahogy elmentél végiggondoltam, hogy mi legyen kettőnk között. Azt hiszem beléd estem.
- Persze, örömmel megyek. 5-kor jó lesz?
- Szia. Akkor majd találkozunk. És meglepő módon örömmel kezdett el készülődni az újabb találkára.
Megérkezett Edward: - Azt most komolyan mondtad amit a telefonba mondtál? Ez tényleg igaz?
- Igaz bizony. Szóval…beléd zúgtam! Igen, szeretlek, Edward Smith!
- És én is Dylan Jackson! Ezzel ajkuk egy szenvedélye csókban forrott össze, és abba sem hagyták néhány percig…
2 évvel később: - Fogadod-e Edward Smith, hogy az itt jelenlévő David Jackson-t törvényes feleségedként tiszteled, míg a halál el nem választ?
- Ígérem, és fogadom.
- És te Dylan Jackson, fogadod-e, hogy az itt jelenlévő Edward Smith-et törvényes férjedként tiszteled, míg a halál el nem választ?
- Ígérem, és fogadom. Most már megcsókolhatod az arát! Edward pedig olyan szenvedélyesen csókolta meg Dylant, ahogy 2 évvel ezelőtt tette Valentin nap…
Vége!??
by Bloo
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Vélemények a verseny alatt:
"Szerintem egy nagyon szép történet és Happpy End a vége, ennek örülök, mert a közepén azthittem hogy sose fonak összejönni x) De végül mégis. Igaz néhol nem értettem mi is történik, ki - kinek telefonál vagy valami.. "
"Hehe, az iromány a Jennys könyvsorozatokra emlékeztet :D. Lényegében tetszett, viszont a vége kicsit összecsapott lett szerintem, hisz semmi sem utalt arra, hogy a nő esetleg mégis szeretné Edwardot.. aztán egyik pillanatról a másikra visszahívta. Szóval, itt nekem hiányzik valami. De azért nem rossz ;). Amit éreztem jó néhány mondatban, az pedig a korod. Ezzel természetesen nem bántani akarlak, de volt olyan rész, ami felnőtesebben hangzik, viszont több helyen is gyermeteg mondatok jelentek meg. Remélem érted, mire gondolok."
"A történet nem lenne rossz, ha egy kicsit hosszabbra sikeredett volna. Ugyanis nagyon gyorsan haladtak az események. Szerintem a nyelvhelyességi, és helyesírási hibákra is jobban oda kellene figyelned. A szóismétlést is hanyagolni kéne (pl: ne kezdődjön minden beszélgetés úgy, h szia. stb)"
"Kicsit összecsapottnak éreztem a történetet, nem volt rendesen megfogalmazva, ráadásul elég sok hiba is volt benne. Azonban volt benne néhány vicces momentum, ami megragadott."
"Az elején tetszett a történet, összeszedett volt, de aztán ugyanolyan hibákat találtam, mint a Szerelem láz-ban. Nem tudtam magam beleképzelni a történetbe. Hasonlít a régen írt szerelmi történetekhez, de közben mostani dolgok is szerepet kaptak. Néhány mondat értelmetlenül van megfogalmazva, nem mindig érthető, hogy épp ki beszél."