Sometimes life sucks. És ez télleg így van. Én is mint az időjárás: egyik percbe szállok el a jókedvemtől, másikban eszembe jut és érzem, hogy kell sírjak. Eltelt a két hét is, az utóbbi időben nem beszéltünk. Hiányzik az, hogy egész éjjelt átbeszélünk, habár attól függetlenül ma is egész éjjel gép előtt voltam. 3kor aztán kikapcsoltam anya nehogy berontson, bebújtam az ágyba bekapcsoltam a tévét és az egyik adón valami gyilkossági sorozat ment. Azt néztem egy darabig aztán fél5 fele kikapcsoltam mindent.
  Az éjjel beszéltem Istivel is. Lehet, hogy a héten kimegyünk Barótra. Remélem. 2 hónapja láttam és hiányzik. Zavar, hogy messze lakik... ilyenkor érzem falnak futnék, habár örülök hogy megismertem.<3. Átakarom ölelni -.-
  Na igen épp Ferivel beszélek meszen. Fáraszt rendesen, szokás szerint. Annyira álmos vagyok, érzem szemeim csukódnak le. Lehet beteszek egy filmet és alszok egyet. Este viszont azthiszem nem megyek sehová. Nincs energiám semmire. A dögség sokszor ha fájhatna én is rég ordítanék, vagy rosszabb. :D. Lehet újra megnézem a Paranormal Activity-t vagy a Napfordulót. 
  Kedvem megint annyira elment. Ebből szerintem alvás lesz, de nagyon gyorsan. :D

Később:

    Végül nem aludtam, még ágy közelbe se kerültem. Amint kipanaszolom itt magam, hogy eltelt a kéthét és semmi, erre délután ír meszen, hogy nem megyek ki vele. *.* Áhh. Annyira összeszorult a gyomrom, jólesett és annyira jó kedvem lett amint olvastam azt a pár sort. Kifuttam anyához, de csak 5perces volt számomra az öröm. Nem engedett ki. :( Olyannal jött, hogy még vasárnap sem tudok itthon ülni. Annyira letörtem újra, annyira akartam, hogy ez az ese jól sikerüljön erre anya így elbassza. Nekiálltunk römizni, vertem a bandát. Jóltelt, de belegondolni hogy most kint lehetnék vele... éreztem megfutamodok, bejövök átöltözök és kimegyek. Remélem holnap bepótólhatjuk. :)
    Römi után blogokat kezdtem olvasni. Mindenfelé kattingattam, olvastam, nézelődtem. Nagy csodálkozásomra találtam néhány ismerős, de nem közeli barátot a gportálon. Elgondolkoztam, hogy mi van ha valaki olyan is olvassa ezeket a sorokat aki még kihasználhat vagy ellenem fordíthajta. Mivel nem vagyok az a nagy titkolózós, és nem zavar hogy olvasnak és az sem hogy ismerősők is. De úgy van egy része az egésznek, ami picit fura. A lelki világom csak leírni szeretném és esetleg tanácsot kapni rá. De ha olyan nevet tud meg valaki... Vagyis néhány olyan nevet akivel kavartam, kavarok, bejön, utálom stb akkor kissé kínos lenne. Ilyenről, hogy zárás nincs szó, és nem is lesz... Aki ismer és van annyira aljas arról legalább a jövőben tudom, hogy vele többé soha. Szerintem minden blogolóban benne van az a kis szorongás, hogy olyan is olvassa vagy olvashatja a blogját akinek nem igazán lenne tanácsos. Picit más ez a szimpla rajongói oldalaktól, mivel ide saját érzéseimet írom le. De szerintem ha már egy ember nekikezd, felvállalja több millió idegen előtt, hogy igen is ír magáról az azután ne sírjon olyan dolog miatt, hogy az is itt van aki nem kéne. Aki belekezdett az számoljon a következményekkel, hogy bármi benne van a pakliban. Viszont én sem szeretem az olyan blogolókat, akik semmi infót nem tesznek közzé magukról vagy esetleg képet, talán egy olyan lány/fiú aki unatkozik aztán a fél világot összehazudja. Szeretem az elérhető, reális embereket ahogy mindenki más. Lehet, hogy van pár szerencsés aki megtapasztalhatja a plátói szerelmet, vagy a nagy életet. Ezt a lehetőséget nem cáfolom. Viszont azok akik már túl sokat hazudnak össze a tűrés és a hihetőség határán kívülre kerülnek, és felmerül az emberbe az érzés, hogy ez túl sok hollywoodi filmet látott.
    A blognak is megvan a maga szépsége, realitása, és a veszélyei is. Mivel tudjuk mennyi idióta, perverz ember is található. Szerintem mielőtt valaki nekikezd írni, írnám úgy is, hogy pennát ragad az viszont picit nem ide találó. Na szóval aki nekiáll gépelni, és belekezd egy blogba az előszőr gondolja át, hogy kimeri-e mondani azt, vagy csak egy oldalon vagánykodik. Igaz, hogy szólás szabadság van, meg leszarjuk az alkotmányt és a többit, de néhány szóval, szín- vallás- fajgyűlőlő megjegyzésekkel óvatosan kéne bánni. És még az emberek nagy problémája, hogy szidják egymást és nem óvatos módon. Evel a lopásokra, másolásra utalok. Véleményt nyilvánitani normális hangon, sokatmondóan is lehet, nem kell szavakkal dobálózni, mivel alapból nem is ismeritek egymást, és még véletlenül is olyan pontot célzol meg a másik emberben amely nagyon fájdalmas. Ez alatt az anyád, apád egyéb család célzó káromkodásokat értek, gondolj bele hogy a hozzátartozója lehet akár beteg vagy halott is. Másik verzió, hogy elmondasz mindent a másikról az viszont halál komolyan veszi.
   Másik nagyon sértő, és internet hátránya a kép és a kinézet. Külsőleg elítélni az embert nagy hiba. Belebeszélni, hogy kövér vagy csúf végzetes is lehet/lehetne. A blogokkal is ugyan ez a helyzet. Ne ítéld és ócsárold a másikat aljas és visszataszító módon. Ezt a kis szöveget aval fejezném be, hogy "Más szemében a szálkát is észreveszi, sajátjában viszont a gerendát sem."

Írta: Tímíí