Blogolás kivesézve2010.07.13. 15:22
Bloggerina kitálal
Most következzen egy olyan bejegyzés, ami nem vág a „Life of Csenci” blogvezetési stílusomba, de sebaj, a közjóért teszem, mint a jó öreg Platón papa annak idején, időszámításunk előtt jó pár évvel. Akit csak és kizárólag személyi kultuszom varázsa foglalkoztat (mert van ilyen), az még most rákattinthat a képernyő sarkában található piros X-re. Én szóltam.^^
Az utóbbi időben egyre többen érdeklődnek nálam a blogolás felől. „Jó dolog ez? Sok időt kell szánni rá? Hogyan szerezhetek követőket?” stb. kategóriák léteznek, és ha hiszitek, ha nem, 14-17 éves korig, fiúk-lányok vegyesen érdeklődnek a téma iránt. Ez azért érdekes számomra, mert emlékszem még a kicsit több mint egy évvel ezelőtt történtekre, amikor meg lettem fenyegetve, hogy ha blogolok, kicsinálnak, meg ilyenek; és mindenkit megbotránkoztattam a hírközlés és naplóírás eme érdekes egyvelegével. De csak hogy lássátok, milyen jó fej tudok lenni így szombat délelőttönként, kaptok pár közérdekű információt.
Miért jó blogolni?
- Mert aki lusta naplót írni, az itt könnyedén, fáradtságmentesen leírhatja életének történéseit.
- A blogon keresztül ismerkedhetsz, barátkozhatsz hozzád hasonló gondolkodású emberekkel. Vagy épp pont nem azokkal. Részletkérdés.
- A tőled távol élő barátaid is értesülhetnek életed történéseiről.
- Levezetheted komplikált gondolkozásmeneted, és jobban megértheted magad, illetve barátaid téged.
- Utólag visszaolvasva nevethetsz az eddig történteken. :)
- A bátortalanabbak itt hangoztathatják a véleményüket, amit személyesen nem biztos, hogy megtesznek.
- Blogon keresztül akár segítséget is kérhetsz egy téged foglalkoztató kérdésben, témában.
Miért rossz blogolni?
- Azért ez is időigényes feladat, ha hiszitek, ha nem.^^
- Ügyelni kell a stílusra, a tartalomra, stb. Fontos az IGÉNYESSÉG, amit sajnos több helyen nem tapasztalok…
- HELYESÍRÁS!!! Úristen, most komolyan… ez a legkiakasztóbb. Mert oké, hogy MSN-en, vagy épp SMS-ben rövidítenek az emberek, korrekt. De blogon azért csak nem szakadsz bele, ha „h” helyett kiírod, hogy „hogy”. Értitek.
- Akármennyire is adom itt a lazát, hogy őszinte vagyok, meg ami a szívemen, az a számon, azt azért tisztáznom kell, hogy nem írhatok le mindig mindent, amit szeretnék. Sokan követik a blogom, főleg ismerősök, mi több, osztálytársak, akik alig várják, hogy beleköthessenek az emberbe.^^ Félreértés ne essék, kölcsönös nagy szeretet van, de mint ahogy azt korábban már említettem, tavaly meg akartak veretni a blog miatt, amelyben kiálltam az egyik osztálytársam mellett. Akkor azért meggondoltam a dolgot, és inkább személyesen vagyok szemétláda, blogon pedig finoman, erősebb célzásokkal szembesítem kis barátaimat a véleményemmel.
- Nem hanyagolhatod el a blogod, mivel azt az olvasóid is „megsínylik”. Nem fognak megbízni benned, ha rendszeresen nem írsz bejegyzéseket.
További tanácsok:
- Az aranyszabály: NE PLAGIZÁLJ, ne légy divatmajom! Azt senki sem díjazza. Kit érdekelnek a tucatblogok, ahol egy adott ember kitalálja az ötletet, és tíz másik lekoppintja? Senkit. Légy egyedi, vállald fel a saját véleményed!
- A helyesírást már említettem. Kiábrándító tud lenni a rövidítés, meg a „szercsipuszcsi” és a „luwwcsihkahh”. -.-
- Csak az igazat, és csakis az igazat közöld! A hazugság senkit sem érdekel, legalább itt légy őszinte.
- Ne csak azért blogolj, hogy „hú, már mennyi látogatóm volt, jé, mennyi követőm van, hogy én milyen népszerű vagyok!”. A normális blogoknak lehet, kevesebb látogatójuk van, de a nagy számok ezen a téren arra is utalhatnak, hogy valami nem stimmel… Gondoljatok például arra, mennyien nézik a „Mónika Show”-t, meg ezeket a gagyiságokat. Az embereknek sajnos megvan az a rossz tulajdonságuk, hogy jobban kedvelik azokat a dolgokat, melyeken tudnak röhögni, és lejáratnak egy bizonyos főt. Értitek, mire célzok…^^
- Ne panaszkodj folyamatosan. Az sem hat meg senkit. Lehet tanácsot kérni, és valószínűleg kapsz is majd, de az állandó nyivákolásból senki sem kér. Mindenkinek megvan a saját problémája.
- A folyamatos dicsekvés, hogy „nekem milyen arany életem van” is kiábrándító tud lenni. Kisebbségi komplexust idéz elő – höhö, amúgy nem, egyszerűen senkinek sem lehet perfekt az élete, és ha a kisebb bakikat is eltusolod, az már-már szappanoperába illőnek tűnhet.
Hirtelen ennyi jutott az eszembe. Ha ezek után is úgy érzitek, hogy blogolni szeretnétek, akkor hajrá, vágjatok bele! Nem elrettentő példának szántam ezt a bejegyzést, csupán felhívásnak, hogy a „hatalom” (basszus, ezt ne… xD) felelősséggel jár – azaz ha punkokat/skinheadeket/stb. uszítanak majd rátok, mert túl őszinték voltatok, akkor gondoljatok arra, hogy én megpróbáltam.^^
„Gondolj apádra, ha rákerülsz a lapátra…”^^
írta: Csenci
|
Köszönöm! (: