Csak ennyit tudok hozzáfűzni!:

Ne hajszold az időt!; - Inkább éljed! Tegnap előkészítetted a vasat, a kohót, a kalapácsot, hogy ma összekovácsold a holnapot. Türelmes légy ;- Az idő nem késik, nem siet :- Egyenletes grafikon. Itt volt, van, elmúlik és lesz újra. Meghozza gyümölcsét mindig, legyen az édes vagy keserű és mindennek eljön a maga ideje. Ne hajszold ;- Használd ki, s következetesen, gyengédséggel, szeretettel éljed! Akkor nem marad üres a visszaemlékezés a Te időd végezetével amit ne sajnálj. Hagytál hátra valamit, amit új lelkek tovább visznek és általuk tovább él...és egyedül az idő képes arra amire Mi Emeberek nem ;- A legmélyebb, az igazán mély sebeket begyógyítani. Az idő megérdemli, hogy szeress benne lenni és ezt meghálálja azzal, hogy vagy....Ráadásul az idő pénz!!! Az idő elhozza saját végezetének idejét is. A "központ" visszarendel mindent magához és nem lesz univerzum, kozmosz, megszünik minden galaxis, tejútrendszer, nem lesznek csillagok és naprendszerek. Akkor majd megáll az idő ;- Évmilliárdok múlva. ( Védett saját bölcsesség! )

*******

Amikor az út végére érsz, s a legutolsó kapuhoz életedben, sok-sok kapu átlépése után az évek alatt, egy pillanatra még visszatekintesz erre a megszokott, zűr-zavaros de mégis szeretett világra, s hirtelen hiányozni fog a jövőd akkor, amit most még nem ismersz és nem látsz. Arra gondolsz majd, hogy minden ami itt történt szinte nem is volt igaz, hogy az emberöltő a mindenséghez viszonyítva egy pillanat sincs, félteni fogod rózsáidat, a vadvirágokat, nesztelen léptű szerelmeket, illatokat és vinni szeretnél belőlük magadnak a tudatod számára, hogy az átlépett kapu becsukodása után, mely végleges, legyen, maradjon, létezzen még innen ott, odaát:
- A velünk szemben lévő, párhuzamos világban, mely pont olyan, mint a mienk, ellentétes társadalmi viszonyok a törvényei és vele együtt összesn három van, mind egy dimenzióban. Ezek valóban léteznek, mi lakunk ott, mind a hármon és onnan jövünk ide, csak nem ismerjük fel Önmagunkat, mert csecsemők vagyunk még, amikor elhagyjuk egyszer s mindörökre ezt az ismert mostani világot. Megteheted lépéseidet, majd rádöbbensz;
- Mind ugyanaz. Csak nem egyformák, nem egy időben és nem egy dimenzióban de a végtelenségig a mi tükörképünk...és végezetül örömmel léped át azt kaput, mert mindenkivel találkozol. A titokzatos odaát nem titokzatos, csupán ismeretlen még;
- Nekünk.
...de mi élünk ott és mi alkottuk meg magunkat itt, a teremtés által, s könnyűvé válnak lépteid, nem gyökeredzik a földbe, s boldogon haladsz tovább, tovább, új, s ismeretlen dimenziók felé;
- A sárga köves úton haladsz tovább, mely lassan-lassan átváltozik pont ugyanúgy, mint Te. Csak ugyanúgy...Hisz az az út már nem itt van akkor.

( éppen a velünk szemben lévő, valóban létező világról írok, mely megegyezik a Földdel, s én láttam a többivel együtt )