Különös nap. Talán időpocsékolás nyilatkozni róla, de mindegy. Ma reggel (na jó, negyed tizenegykor) amikor felkeltem és kinéztem az ablakon, azt hittem, egy teljesen unalmas, átlagos semmitsecsinálós napra virradtunk. Reggeli után ( fél liter tej + a maradék szini miníz, erről eszembe jutott egy vicc: mit esznek az egerek reggel? cini minízt! Hehe.) felmentem a szobámba, amit édesapám, az a jótét lélek csak Augiász istállója néven emleget. Ott pedig gépeztem egy csöppet. Aztán úgy 13.12 körül (tudom hogy konkrét dátumnál nem illik oda a körül, ez benne a poén) apukám beront a szobába és aszongya, hogy most azonnal öltözzek fel és menjek ki a házból, mert a tűzoltók ezzel az instrukcióval láttak el bennünk. Hát, eléggé meglepődtem. VOLNA, ha lett volna rá idő. De nem volt, mert gyorsan öltözni kell, szaladni kell. Odakint ott volt a Katasztrófea Védelem (nem, nem elírás), a rendőrség, a tévé, a mentők, és a tűzoltóság. Kiderült, hogy egy autó belerohant a szemközti csemegeboltnál lévő gázcsonkba (van ilyen szó? nem is rémlik), és elkezdett ömleni a földgáz. Mint tudjuk, a földgáz színtelen, szagtalan, gáz halmazállapotú ásványkincs, és rendkívül gyúlékony. A tűzoltók folyamatosan vízzel locsolták azt a területet, ahol a szivárgást vélték. A fél utca ott volt, nemcsak azok, akiket "kilakoltattak", hanem a kíváncsi bámészkodók is. Tisztára a Született Feleségek egyik epizódjában éreztem magam. A buszok, autók nem mehettek át az utcán, egy rendőr terelte a forgalmat. A házunktól haránt irányban (pff) elhelyezkedő szépségszalonból is kiküldtek mindenkit. Két csoportra oszlottak: ott voltak a Pedikűrösök meg a Szolisok.  Könnyen meglehetett őket különböztetni, mivel a frissen szolizottaknak narancssárga volt a bőrük...szép. A Járókelő Bámészkodók egy része (na, miről ismerszik meg a magyar ember?) bement a videó-tékába tévét nézni. Valamivel csak el kell tölteni az időt, nem igaz? Egy bácsi, aki eljött mellettünk, nem tudta, mi történik, így hát megkérdezte. Kommunikációnk a következőképpen zajlott:

- Mi van itt? - kérdezte a bajuszos.
- Baleset történt, és most gázszivárgás van.

Na, erre nagyot nézett. Szó nélkül tovább ment, már csak a motyogását hallottuk. "Na, akkor nem gyújtok rá!" Jól teszi, bácsi.

Kábé egy óra céltalan bolyongás és nemtudunkmitcsinálnis ácsorgás után végre történt valami. Riadóztattuk a testőrséget. Oké, nem teljesen. A részletek nem fontosak. Szóval, végül úgy fél háromkor jutottunk be a házunkba. Ott mikor kifújtuk magunkat, a testvérem így reagálta le a helyzetet:

- Jó gáz helyzet volt, mi?

A gyenge poénon vagy egy fél órát röhögtünk.

Elhatároztam, hogy eme bejegyzésemet később majd regénnyé bővítem, lehetőleg úgy, hogy meg is lehessen filmesíteni.