Nálatok mi van karácsonykor?

Ugyanis épp most olvastam egy cikket arról, ami leírja, hogy mennyire rossz az igaz, és mennyire jó a mű. Tudom, hogy valószínűleg sokan vannak, akik egyetértenek ezzel. Mert ha belegondolunk, egy valódi fenyőt macerás becincálni a lakásba (különösen ha valaki mondjuk a negyediken lakik - ami kisvárosunkban már magasnak számít xD), külön művészet beleilleszteni a karácsonyfa tartóba, hullatja a levelét, ráadásul gyakran görbe. Plusz, ha valaki, hát én tudom, milyen az, amikor a helyszűkében a te szobádban elhelyezett fa karácsony reggelén megadja magát a gravitációnak, és leveti magát a hokedliről. A műfenyő viszont tiszta, könnyű, jól tárolható és ha megfizetjük az árát, akár még esztétikus is lehet.

Ennek ellenére én azt mondom, a valódi fenyő az igazi :) Egyrészt ott van a fenyő illat, amit imádok. És valahogy úgy érzem, hogy az egész cécó a fával annyira hozzátartozik az ünnephez XD Kell az, hogy elmenjünk apuval fát venni a házunk előtti zöldségeshez, és hosszas válogatás után válasszunk egy fát, ami akkor még egyenes, de érdekes módon dec. 24-ig valahogy mindig eldeformálódik az erkélyen XD Meg így utólag az is állati vicces, amikor két évvel ezelőtt reggel kidőlt a fa :D Igaz, akkor kis híján szívrohamot kaptam, annyira megijedtem, de azért jó vissza emlékezni rá :D

Mellesleg szerintem ennyi macera bőven belefér az ünnepi készülődésbe :) Mármint, ha anyum képes arra, hogy bolti süti helyett kivételesen mézeskalácsot süssön velem és a húgommal, még akkor is, hogyha dec. 23-án találjuk ki, hogy tennénk a sütikre még színes cukorkát is, és ezért végig kell járni az összes környékbeli boltot xD

Ja meg ott van a levélhullás, ami azt jelenti, hogy két héten keresztül vízkeresztig fakírosdit játszunk a családdal, mert nincs a lakásnak olyan pontja, ahol ne lenne fenyőtüske. És persze ott van az a pillanat is, amikor július közepén sikerül belelépned egy tüskébe, amit elvileg már százszor felporszívóztál karácsony óta, és most mégis ott van. Valljuk be az ilyesmi kissé kellemetlen, de hozzá tartozik az ünnephez :)

Szerintem az egész karácsony pont attól valódi, hogy vannak benne apró tökéletlenségek :) Végül is, nem a mesekönyvekben élünk :P És olyan szép tud lenni egy fa, amit együtt díszítünk fel. Én úgy gondolom, ennyi kellemetlenségért ez bőven megéri. Persze lehet máshogy is gondolkodni :) De én szeretem a hagyományokat, és úgy gondolom, hogy a karácsonyfa állításé egy nagyon szép szokás, amihez személy szerint ragaszkodom :D

írta: Dorcsy

A napomnak csak egy izgi része volt: az ebéd.
Esszük az aranygaluskát. Húgom, Antónia meg elkezdi: mi az az akasztófa?
Mindenki nevet, csak én nem. Én inkább mondom neki: szerinted?
-Hááát..... Megkötözik az ember nyakát....
Majdnem kiköptem a kaját.  xD xD
Folytatom: gondolod, hogy van szebbik értelme? Szerintem igen. Nyilván azért kérdezted, nem? 
-Igen.
-Nos, az egy játék...
Végig se mondtam, de közbeszól:
-Az akasztófa nem gyerekjáték!
Na, itt már nem tudtam nem megszakadni! :D
Hát, ennyi a mai blog. De azért vicces volt, nem?
Ha valakinek van hasonló története, az nyugodtan megírhatja alulra. :)

írta: Ginny

Ahogy egyre szélesebb körökben terjedtek el a modern információközlés módszerei, a televíziók, újságok, rádiók s az internet úgy vált mind fontosabb részévé életünknek.  A változások természetesen új, nem várt következményekkel járnak, melyeket nagyon sok esetben még csak most kezdünk megismerni. Hogyan változtatta meg társadalmi szokásainkat, életvitelünket, felfogásunkat a média az elmúlt években? A kérdésre szinte lehetetlenség pontos választ adni, ugyanis befolyásoló tényezői életünk sok részére kihatnak.
Az egyik legtöbbet emlegetett probléma a modellek, sztárok miatt kialakult testkép-zavarok, főleg fiatal lányoknál, bár manapság mind több s több anorexiás fiúról is hallani. Ez esetben a fogyasztók a címlapok csillogó, mű szépségideáljaihoz hasonlítják önmagukat; szinte minden esetben negatív képet alkotva saját testükről, kinézetükről.
Másik nagy probléma a média gyerekekre gyakorolt hatása, hiszen ők a legbefolyásolhatóbbak; tapasztalatok nélkül nem mindig ugyanúgy értelmezik a televízióban látottakat, mint a felnőttek. Válogatás nélkül néznek meg a koruknak még nem megfelelő, erőszakos műsorokat is, s bár az emberek egy része tagadja, mégis nagy benyomásokat hagyhatnak bennük az ilyenek.
Mivel a valóság és a fikció megkülönböztetése a gyerekek szemével nézve sokszor nehéz, így a média által közvetített erőszak legnagyobb hatással az ő korosztályukra van. Egy megdöbbentő felmérés szerint egy átlagos amerikai gyerek 15 éves koráig több, mint 13 000 gyilkosságot lát a képernyőkön.
A média szerepe nem csak az információ gyorsabb eljuttatása a fogyasztókhoz; a modern módszerek teret nyitottak a szórakoztatóiparnak is. Nap mint nap nézhetünk filmeket, sorozatokat, valóságshowkat és betelefonálós műsorokat a televízióban. Mindezek túlnyomó része persze teljesen értelmetlen vagy botránykeltő.
A média az emberek igényének megfelelően olyan személyeket választ ki, és nevez el „sztárnak”, akikre a legnagyobb a kereslet. Legtöbb esetben ők mutatnak (rossz) példát a tinédzsereknek, mindemellett sokszor a saját életüket is tönkretehetik botrányaikkal, címlapszerepléseikkel.

írta: Mido

Az utóbbi hónapokban az iskolakezdés kapcsán sokan foglalkoztak a tanulás témájával. Én is terveztem, hogy írok kicsit erről, de gondoltam előtte megvárok egy bizonyos eseményt. Ez nem volt más, mint a pályaválasztási kiállítás. Aki még nem volt ilyesmit, annak mondom, hogy ez úgy néz ki, hogy a középiskolák kivonulnak a kiállításra, hogy bemutassák a pályaválasztás előtt álló nyolcadikosoknak az iskolájukat, és mindenféle mézes-mázas szép szóval - szórólappal, sajtospogácsával, nyeremény játékkal, reklámtollal - próbálják meggyőzni őket, hogy igenis az ő sulijuk a legtutibb választás a megyében. Én is egy ilyen kiállításon tevékenykedtem az utóbbi három napban (talán találkoztam is valamelyikőtökkel, nem tudom xD), és szerintem egész jó volt :)

De mindjárt rá is térek a témámra...

Azt szokták mondani, hogy tanulj, fiam/lányom, mert nem vesznek fel jó suliba, nem tudsz elmenni fősulira/egyetemre, és akkor egy senki lesz belőled. Én az ilyesminél valamiért elhúzom a számat. Szerintem ugyanis sokkal több értelme lenne úgy mondani ezt, hogy tanulj, fiam/lányom, különben egy senki lesz belőled. A középső maszlag fölösleges.
 Hogy miért is? Nos azért, mert valljuk be, nem vagyunk egyformák. Ennél fogva vannak olyan emberek, akik jól tanulnak és vannak akik (minden igyekezetük ellenére) kevésbé jól. Az utóbbi, ha meggebed, akkor talán bejut egy olyan középsuliba, ahonnan lenne esélye továbbtanulni. Azért csak lenne, mert nem abba az iskolába való, gyengébben teljesít a többieknél, és a végén valamilyen tanfolyamon - vagy ha szerencséje van, egy érettségi utáni képzésen - szerzi meg azt a tudást, amivel majd a későbbiekben el tud helyezkedni.

Én fontosnak tartom a tanulást, de úgy gondolom, hogy mindenki tanuljon valami olyat, amiben jó. Ha például valaki matekból nem áll a helyzet magaslatán, az ne menjen közgázra, mert ott sok a számolás. Nem hiszem, hogy szégyen lenne szakmunkásképzőbe járni. Oké, nem fog az illető egyetemre menni, na és? Rájuk ugyanakkora szükség van. Le lehet őket nézni, csak baromi fölöslegesen. Lehetsz te gazdag és menő üzletember, ha elromlik a kocsid, neked is szükséged lesz autószerelőre, és hiába lesz valakiből szuper mérnök, ha egyszer az ő szakmájára nem igaza az a mondás, hogy ember tervez, Isten végez. Kell az a kőműves is, aki megépíti, amit az illető megtervezett. És ugyanígy szükség van az asztalosokra, a villanyszerelőkre, a fodrászokra, a szakácsokra és egyéb szakmát tanuló emberekre. Úgy gondolom, ebben is lehet valaki kiemelkedően jó. Nem kell különösebben okosnak lenni, csak ügyesnek, és ezekből a szakmákból is meg lehet élni.

Tehát fontos, hogy az ember találjon valamit, amiben jó lehet. Én mondjuk azért mentem közgébe, mert jó vagyok matekból. Viszont volt állatosban olyan osztálytársam, aki meg utolsó félévkor is bukásra állt az előbb emlegetett tantárgyból. Ellenben gyönyörűen rajzolt. Úgyhogy utolsó évben ezt fejlesztette, hogy sikerüljön a felvételire valamelyik közeli képzőművészeti iskolába.
 Volt olyan osztálytársam is, aki elment gimnáziumba, pedig messze nem ütötte meg azt a szintet. Fölvenni ugyan fölvették jegyek alapján, de hogy nem oda való, azt tanúsíthatom, ültem én mellette órákon. Fel is merült bennem a kérdés, hogy minek megy valaki gimibe, aki  tuti nem fog tudni tovább tanulni? Mármint bocs, de egyszerűen nem nézem ki a csajból, hogy képes lenne rá. Gimiben még az sincs, hogy ott maradsz még 1-2 évre szakmát tanulni. Ott megkapod az érettségit, aztán kezit csókolom, sok szerencsét.

Arra akartam tehát kilyukadni, hogy a tanulás fontos, de legalább annyira fontos az is, hogy az amit tanulunk, a hasznunkra váljon. Kellenek olyan emberek, akik a középsuli után egyetemre mennek, és kellenek olyanok is, akik már ezek alatt az évek alatt megszereznek egy szakmát. A lényeg, hogy végül egy olyan foglalkozást válassz, amit jól tudsz csinálni.

A pályaválasztási kiállításon volt mindenféle iskola, a nyolcadikosoknak tehát volt miből válogatniuk. Én remélem, hogy segített nekik ez a döntésben, és hogy hasznos információkkal tudtunk nekik szolgálni. De ha másért nem, legalább a hátvakarós cipőkanálért érdemes volt elmenni xD

írta: Dorcsy

Gyerekek, ma nem mindennapi dolog történt velem :D  Na de kezdjük az elejétől. Úgy volt, hogy ma megyünk kontaktlencsét nézni, de kiderült, hogy egy órára kell mennem a kórházba, gyógytornára. Így hát gyorsan megebédeltünk, és apu kitalálta, hogy amíg én gyogyón leszek, a tesómmal egyetemben bemegy a kórházi szobájába, mert "úgyis el kell intéznie pár dolgot", és akkor utána megyünk a szemészhez. A gyógytorna kicsit tovább tartott, mint általában, úgyhogy apu már tűkön ült, mire megérkeztem a szobába. Akkor történt a baj, mert el kellett mennem vécére, és véletlenül ráfordítottam az ajtózáró kis izét...és aztán NEM NYÍLT KI az ajtó oO  Gondoltam, ez is csak velem fordulhat elő, de nem, elvileg már anyu is bentrekedt egyszer, csak neki sikerült kijönnie, khm, magától (A)  Fél óráig próbáltuk kinyitni, de nem mozdult, és ezért hívni kellett egy szerelőt. Végül aztán kettő is jött, de ők sem tudták kinyitni eleinte...az egyik valamilyen "sikítót" emlegetett, hogy az kéne ide, csak hát nem hozott magával :S  Hát nagyon jó...ezek után nem is igazán figyeltem, mit beszélnek, de egyszer csak láttam, hogy kijött az ajtó XD Kiszedték. A fürdő-wc ajtót. Haha. Nagy nehezen sikerült kiszabadulnom, és utána még egy óriáig ezen röhögtem. Azt hiszem, nem szeretnek engem az autómaták meg az ajtók :$  Végül pedig már nem volt időnk elmenni a szemészhez. Hát ezt jól megcsináltam (A)
Hmm amúgy ismeritek EZT a számot? Olyan jó *.*
Jahm, és talán újra aktív leszek twitteren...ki tudja :P Nézzétek meg.

írta: adri.