Szeptember elsejéhez közeledve egyre többször jutott az eszembe a Herman, ahová az elmúlt 8 évben jártam. És egyre többször kaptam a fejemhez, hogy te jó ég, még csak 3 hónapja érettségiztem! Pedig úgy éreztem, hogy sokkal több idő telt el. Elsején, amikor felkeltem, és elkezdtem készülődni, az jutott az eszembe, hogy 8 év után először megyek évnyitóra - mivel nálunk nem tartottak. Az, hogy mostantól kezdve már máshová járok, csak akkor tudatosult bennem rendesen, mikor nem a Malomszög utcánál szálltam le a villamosról, és elhaladtam a Herman előtt. 8 éven keresztül koptattam a padokat ott, és szidtam a tanárokat vagy éppen nevettem rajtuk. Emlékszem, milyen volt a legelső napom, mikor kicsit félve léptem be az osztályterembe, ami már tele volt velem egykorú gyerekekkel. Emlékszem az utolsó napra is, amikor az érettségi záróünnepségen álltunk, és, amikor átvettem az érettségi bizonyítványom. Mintha a kettő között nagyon rövid, azóta viszont nagyon hosszú idő telt volna el. Pedig pont fordítva volt: az első és az utolsó nap között 8 év, míg azóta csak 3 hónap telt el. Ugyan emlékszem a rossz dolgokra is, de azok most már inkább viccesek, mint sem felháborítóak. Emlékszem, mennyiszer haragudtunk egy-egy tanárra, hogy rossz jegyet kaptunk, és még véletlenül se magunkat hibáztattuk - kivételek persze mindig akadtak.
De vajon a volt osztálytársaimnak - még mindig nehezen tudom megszokni ezt a kifejezést - eszükbe jut, hogy mit kaptunk ezektől a tanároktól vagy, hogy volt osztályfőnökömet idézzem, tanaraktól? És most nem arra gondolok, hogy hány szerelme volt József Attilának vagy, hogy mi történt 1900-ban. Úgy gondolom, hogy minden tanártól kaptunk valami pluszt, valami fontosabb dolgot, ami talán észrevétlenül vált a jellemünk részévé. Mennyiszer szidtuk osztályfőnököt, hogy milyen össze-vissza adja le az anyagot, vagy Vályt, hogy a törinek csak a véresebb részleteivel foglalkozik eléggé, de többek között tőlük tanultuk meg, hogy mennyire jó olyan dologgal foglalkozni, amit tényleg szeretsz. És ők tanították meg azt is, hogy egy dolgot mindig két oldalról szemléljünk meg, hogy pontosabban képet kapjunk róla. Bialkó tanárnőnek köszönhetjük, hogy a biológia szárazabb részeit is érdeklődve hallgattuk, és példát láttunk arra, hogy lehet sok ember figyelmét lekötni, és emberségesen feleltetni. Némettanárnőn megfigyelhettük azt a rajongást egy másik nemzet iránt, amit mi magunk is sokszor érzünk egy-egy orszgába való eljutás során vagy után. Most felesleges és unalmas lenne, ha felsorolnám az összes tanárt, akik tanítottak az a 8 év alatt, de mindegyikük tanított nekem valami mást, valami többet az iskolai tananyagon kívül.
Tudom, hogy valószínűleg ők sose fogják elolvasni ezt a bejegyzést, de itt és most szeretném nekik megköszönni, hogy az elmúlt 8 év alatt annyi vesződés árán sikerült belém nevelniük egy s mást, hogy jobb emberré váljak.
Köszönöm.

írta: Nici

most az elmaradt hetek bejegyzéseit nem pótolnám be. nem azért, mert meg akarlak fosztani élményekben gazdag és pompás heteim leírásától [jó vicc, ugye?], csak nem jutna minden az eszembe, meg kedvem sincs leírni. de az új dizájnt meg szeretném magyarázni. tehetném a véleményezős modulba is, de ez most aktuális.

ugye a halloween az az Amerikai Egyesült Államokban nagy divat. a sok globális áruházlánc meg a mesék behozták Magyarországra ezt a... ezt a valamit. én rühellem. főleg azért, mert nekünk van sokkal szebb ünnepünk ennek a baromságnak a környékén [fingom sincs mikor van halloween, de nem is érdekel.]. a mindenszentek szerintem csodálatos ünnep. kisgyerekként élveztem, mikor sötétedés körül láttam a temetőt telis-tele égő mécsesekkel, friss virágokkal és koszorúkkal. valami csodaszép látványt nyújt. valamint van egy nap, mikor mindenkinek eszébe jut, hogy vannak elhunyt rokonai, ismerősei, akiket jó lenne legalább ilyenkor meglátogatni. és a legtöbben meg is teszik, ha már az év többi napján nem. bár mi nem ilyenek vagyunk, de ez most nem ide tartozik. de sajnos egyre többször látok kirakva udvarokban, ablakokban halloween tököket és  boszorkányokat meg  nem is tudom milyen szemeteket, amelyek elcsúfítják ezt a szép ünnepet. tépni tudnám a hajam, ha pár év múlva 'csokit vagy csalunk'-ot játszó jelmezes kisgyerekeket látnék az utcán édességet házalni. szánalmas...

ha megsértettelek volna a bejegyzésemmel, mert olyan halloweenmániás vagy, akkor bocs.

írta: pityu.

írta: Dorcsy

Tudom, jól elhúzódott a verseny, leginkább az eredményhirdetés, ezért millió elnézést kérek. Nem szabadkoznék, blogomban felsoroltam a kimaradásom okait.

Térjünk is a lényegre. Iszonyatosan sajnálom, hogy csak hárman jelentkeztetek. Tudom, hogy Nektek is itt a suli meg minden, de rengeteg hétvége bele esett a határidőbe, így többre számítottam. No, segáz. Majd legközelebb többen lesztek, ugye? :P Lehet egy fejlécversenyre többen lettetek volna vevők, hm..

Ennyit arról, hogy a lényegre térek, mi? :) Sry. Szóval: 3 design érkezett be, így egy személy lett első helyezett, övé a 10 pont, és az ő designja lesz kirakva. A másik két beküldő pedig megkapja a részvételért járó 1-1 pontot.

Nos, jelentem a téma rám talált. Jött egy kötelező olvasmány a szünetre, azt követte egy cikk a kötelezőolvasmányokról, és ha valaki olvasta mostanában Gigi blogját, akkor tudjátok, hogy ő is foglalkozott nemrég az olvasással. Tehát mondhatni ők hatottak rám (és ez így olyan, mintha egy műelemzésből vettem volna... majdnem).