Hát, igen. Tényleg elég gázos volt.

Írta: Csakén 

 (...) Az élet nem csak játék, móka és kacagás. A hullámvasút lefelé is vezethet. Majd ha felnősz, megtapasztalod milyen az igazi, küzdelmes, gyötrelmes élet. Most még csak egy buta és naiv kisgyerek vagy, akinek Spongyabob mesékkel traktálják az agyát. Filmet megállítani! Igen, köszi, bocsi, hello. Én lennék az, az egyik néző. Gondolom nem ismertek, honnan is ismerhetnétek, de miről is szól ez a film, amit leakarnak itt vetíteni nekünk nap mint nap? A címe nem érdekel, a rendezője sem - bár vele lesz egy kis megbeszélni valóm ezek után, hogy engedhette, hogy egy ilyen mű életnagyságú vászonra kerüljön, és kik vettek részt a forgatásában. Kritikázó hangulatomban vagyok, és vagy végig hallgatják amit mondok, vagy elhúznak a sunyiba, aminek bejárata az EXIT tábla alatt lelhető fel. Rendben, fél terem kiürült, de ti, akik itt maradtatok, miért maradtatok itt? Mert fizettem a jegyért, akkor már kapjak érte valami műsort. Bölcs vagy, öcsém. Az ilyen emberek miatt találták ki a matematikát. De ti mind, elhiszitek amit összehazudoznak nektek ezek a készítők? Hogy az élet értelme az, hogy felnősz és boldogtalan leszel? És azt végtelennek tűnő boldog gyerekkorodat is elrontják ilyen szövegkreálmányokkal, aminek elhangzása után azt hiszik észhez térsz, ők pedig nagyágyúk, mert változtattak a nézeteiden? Ti hiszékenyek vagytok? Én az vagyok. Sok mindent elhiszek, de meghúzom a határt az amit elakarok hinni, és az amit nem akarok elhinni hiszékenységeim között. Mit is hallhattunk az imént? Az élet nem csak játék, móka és kacagás - még jóhogy nem, nem vagyunk hiperaktív napelemes és holdelemes robotkölyökcsimpánzok - alvás is kell néha, hogy kipihenjük az aznapi játékot, mókát és kacagást, majd másnap folytathassuk, illetve előlről kezdhessük az egész csudijóklasszikusdolgot, mert kinek kell egy vicces sztori felemlegetése mindig, mikor meg van rá a lehetőség, hogy újakat csinálj? Aztán, hogya hullámvasút lefelé is vezethet. Ember, hát nem az a legjobb része? Emelkedik, emelkedik, jaj izgulok, csúcspont, és suhanás le, hagy lobogjon a kopasz haja is! A lefelé,  vagy a mínusz dolgok nem mindig egyenlőek a rosszal. Hogy a mínuszhoz is mondjak egy példát, egészen szuperjó, ha a hatvanéves nagyanyámat tizennyolcnak nézik. Simán ledobott mínusz *gyors fejszámolás* negyvenkét évet. Majd ha felnősz megtapasztalod milyen az igazi, küzdelmes, gyötrelmes élet. Gyerek vagyok, vágod? A küzdelem szót csak a kocka haveromtól hallottam eddig, mikor a Darth Vader fejű bikája helyben három felé szelte az ő haverjának a szárnyas harcoló csirkéjét. Így menjek iskolába, hogy tudom mi vár rám, mikor felnövök? Gyötrelem a köbön? No de kéremszépen, papírom van róla, hogy én csak boldog felnőtt lehetek. Okirat hamisítvány esetén kihalok a becsült életkoromnak annak a fázisában, amit még nem értem el. Spongyabob meg egy szivacs a víz alatt, aki állandóan nevet - példát kéne venni róla, hogy igenis tisztában van vele, hogy likacsos, hogy hülye testfelépítése van, mégis jól érzi magát - kivéve mikor nem, de hát ezzel ki nem van így? És most tapsot vársz tőlünk, haver? Nem, csak vizet, mert kurvára kiszáradt a szám.

Írta: aaxi

Belefáradtam abba, hogy az emberek mindig azzal jönnek, hogy "nem vagy elég csinos, vagy nem vagy elég jó."

Személyes tapasztalatból tudom, hogy milyen az, ha az ember utálja magát. Ha folyton talál magán valami kivetni valót. Én is keresztülmentem ezen, úgyhogy higgyétek el tudom milyen. Nem vagytok vele egyedül. Éppen ezért szeretnék nektek most itt erről írni, mert annyira elkeserít az, hogy másokon is azt látom, hogy nem szeretik magukat, holott ez lenne az alap. Hisz kérdem én, hogy várod el akkor mástól, hogy szeressen, ha még magad sem vagy képes szeretni magadat? Értitek ugye?

Annyira kemények vagyunk magunkkal szemben. Mondjuk: Túl vékony vagyok, vagy túl kövér. Karikás a szemeim, pattanásos a bőröm, nagy az orrom. Kicsi vagyok, vagy éppen túl nagy. És így tovább. Mindig találunk valamit, valami kis szépséghibát, amitől teljesen kiborulunk.

Csinos. Mit is takar ennek a szónak a jelentése? Az, amit a két szemeddel látsz. De a gyönyörűt azt csak a szívvel vagy képes látni. Látjátok micsoda nagy a különbség? 
A csinos csak átmeneti, egy bizonyos ideig tart. Például, ha elmész bulizni, felveszed a legjobb parti ruhád, meg a legjobb parti sminked, meg hasonlók, és csinosnak érzed magad. Aztán ahogy vége az estének hazajössz és ez a szép ruha, és a tökéletes smink lekerül rólad. Tehát a csinosság csak egy ideig tart.
Azonban a gyönyörű, az örökké.

Azok az emberek, akiknek kicsi az önértékelésük, a legrosszabbat látják saját magukban, és gyakran másokban is.

Hogy van e rajtad smink vagy nincs, nem számít, nem ettől leszel szebb. Ez már csak úgy nálunk lányoknál berögződött, mert bemeséltük magunkat, hogy smink nélkül katasztrofálisan nézünk ki. Holott, mikor fiatalabbak voltunk még szó se volt sminkről. Jól éreztük magukat a bőrünkben.

Tehát eldöntöttem, hogy szeretni fogom magam, és senki az ég adta világon nem fogja elérni, hogy ezen a nézetemen változtassak. Senki, de senki sem tökéletes, és én nem is törekszek rá, szeretek tökéletlen lenni.

Higgyétek el nem volt könnyű elérnem ezt, értve önmagam szeretését. Nagyon számított mások véleménye, és amikor azt mondták, hogy "Jézusom, de vékony vagy, eszel te rendesen?" Na azzal az a picinyke önbizalmam és a nulla alá csökkent. De mára már megtanultam, hogy nem kell, hogy számítson mások véleménye, az a lényeg, hogy én szeressem magam, hogy harmóniába legyek önmagammal. Mert míg, akik azzal vannak elfoglalva, hogy mások hibáit folyton felróják, közben azt is megmutatják, hogy mennyire nincs belső értékük. Mit mondtam az, hogy gyönyörű vagy, az nem a külsőből jön, azt a belsőd sugallja: a szíved, a lelked, a gondolataid. És lehet, amit te épp nem szeretsz magadban, a barátid pont azt szeretik benned. Meg egyébként is, akik szeretnek, azok elfogadnak olyannak amilyen vagy, akik meg nem, azok nem érdemnek meg téged, se az idődet, ezt jól jegyezd meg.

Elmondom, hogy rengeteg dolog, van ami tökéletlenné tesz engem. Itt van az, hogy vékony vagyok, mellbőségben sem villogok. A szemem általában karikás, ha nem alszok eleget. Egyáltalán nem tökéletes az arcom, mindig van rajta valami kis szépséghiba. Az orromat se szeretem. És még sorolhatnék hasonló dolgokat, de itt most bejfezem.Azonban képes voltam magamban megtalálni a szeretni valót. Nektek is ezt kell tenni, megtalálni ezeket, és azokat hangsúlyozni. Persze az embernek mindig az kell ami nincs. Ha pl vékony vagy, akkor az a baj, ha kövér vagy az a baj. Ha egyenes a hajad akkor göndört szeretnél, ha meg göndör akkor egyenes, de ez már csak így megy, nem igaz? :))

Számomra nagyon fontos a humorérzék, a kedvesség, az intelligencia, a magabiztosság egy emberben. Én az illyes fajta dolgokat értékelem.

NEM A KÜLSŐ MINDEN. És ha valakinek csak ez számít, azt nagyon gyorsan léptesd ki az életedből.

Ha gyönyörű szemeket szeretnél, próbáld meg a legjobbat látni az emberekben, és más dolgokban.
Ha gyönyörű ajkakat szeretnél, akkor próbálj meg szépen beszélni.
Ha gyönyörű füleket szeretnél, azt próbáld meghallani ami tényleg isten igazából számít.

SZERESD ÖNMAGAD. Tudom nem könnyű, de képes vagy rá. Szeretném, ha képesek lennétek rá. Szeretném, ha reggel mikor felkeltek az ágyból úgy néznétek tükörbe, hogy szeretem, azt akit viszont látok benne. Mert ti mindnyájan gyönyörűek vagytok a magatok módján, legalábbis számomra biztosan. Szeretném, ha ezt tudnátok.

Remélem ezzel tudtam nektek segíteni, és remélem, hogy majd jönnek olyan kommentek, "hogy megpróbáltam, és nehezen, de sikerült, elfogadtam önmagam, és már is más képen néznek rám, már is másképp látom a világot, az embereket. "

Ez már nagyon kikívánkozott belőlem, és most, hogy így mind ezt leírtam, annyira jól esett. :)

Írta: Borcsa

 Nos, az a helyzet áll fent, hogy én ígértem tegnap valami olyasmit, hogy lelket öntök Belétek a mai nap folyamán, ugyanis ma van augusztus, azaz a nyár és a szünet utolsó napja, és holnaptól szeptember, ősz, és iskola. Eme küldetés számomra teljesen lehetetlennek tűnik jelen pillanatban, de igyekezni fogok. A jól bevált módszert alkalmazom, ami eddig mindig bejött: indulhat a pro és kontra lista!

Pro, avagy a suli azért nem is olyan szívás: 
- Osztálytársak. A legtöbbjükkel szünet közben egyáltalán nem találkoztál, és nyilván hiányoznak már (pár kivétellel). Itt az alkalom!
- Ökörködés. A suliban születnek a legnagyobb poénok. Nincs olyan nap, hogy ne röhögnénk szét az agyunkat valami marhaságon. Ugye, hogy hiányzik?
- Pörgés. Jó volt ez a lazsálás, de a megspórolt energiánkat most már szabadjára ereszthetjük. Bonusz pont: bár én nem, de többen emlegettétek, hogy unatkoztok. Na, itt ez a veszély nem fenyeget, mindig van mit csinálni.
- Suli után… Elmehettek a haverokkal lógni, moziba, McDonaldsba, akárhová. Mindegy is, csak a társaság a lényeg.
- Pletykaáradat. Ne hazudjatok, manapság nincs olyan ember a Földön, aki ne pletykálna, legyen az ismerősökről, vagy sztárokról szóló hírmorzsa. Itt aztán terjednek a fejlemények, mindig van miről beszélni.
- Tanulás. Mert igen, mindig szidjuk, panaszkodunk, utáljuk, de fontos. Szerintem ti sem WC-s néniként/bácsiként akarjátok végezni, hanem valami komolyabb, és jól fizető melót akartok szerezni. Naná, hogy. Úgyhogy munkára fel, igyekezzünk a maximumot kihozni magunkból!
- Nyelvek. Jó, tanuláshoz tartozik, de ez még fontosabb, mint a történelem, vagy a matematika. Elvégre jövő nyáron ki tudja, hol nyaralunk, és kivel… talán pont egy angol/német/francia/stb. sráccal/csajjal hoz össze a Sors… ;)
- Ellenkező nem… nem hiszem, hogy magyarázatra szorulna. Ki tudja, kivel futunk össze az iskola jóvoltából… (:

Kontra, avagy a suli igenis óriási szívás:
- Tanárok. Nem mindegyik, de akad pár, aki megkeseríti életünket, és elodáznánk a viszontlátást… az idők végezetéig.
- Dolgozatok, feleltetés. Ki melyiket rühelli jobban, de közutálatnak örvendenek. Nem csoda, fúj. -.-
- Koránkelés. Személy szerint fél6-6 körül kell ébrednem, és úgy vélem, nálatok sem sokkal szívderítőbb a helyzet.
- Időhiány. A pörgés negatív oldala.
- Osztályzatok. Na, jó, akinek jó jegyei vannak, azoknak annyira nem okoz problémát, de a szülők fenyegetéseit nagyrészt ezek váltják ki.
- Gyűlölt tantárgyak. Kinek a pap, kinek a paplan, ugye. Senki sem szerethet mindent.
- Szabályok. Suliban, és otthon is. Nyilvánvalóan iskola közben nem mehetsz el minden este partyzni. Kiakasztó, ugye?
- Rossz idő. Az iskola velejárója, egyúttal a betegség előidézője.

Azt hiszem, elég alaposan kiveséztem a témát, és több érv egyik táborhoz sem jutott az eszembe. Az állás 8-8, azaz döntetlen.Teljességgel jogos, én sem tudok dönteni.

De felesleges is lenne, ugyanis a suli nem szabadon választott gyakorlat. Mindenkinek kötelessége iskolába járni, és felszívni az éltető tudományt. Holnap reggel tehát fel az egyenruhát, és járjanak eszünkben az iskola melletti érvek, mert aki mást mond, hazudik: a sulinak igenis van pozitív oldala is.

Sok sikert, és kitartást kívánok Nektek! (: A továbbiakban is itt leszek, és bombázlak majd Benneteket őrültségeimmel. Ne aggódjatok; az igazi pörgés még csak most kezdődik! Hú, de belelkesítettem magam… xD

Írta: Csenci