Egy enyhe téli éjszaka volt, amikor egyik barátnőmmel sétálgattunk az úton. Eszünkbe jutott, hogy 2 nap múlva február 14.e azaz Valentin nap. Az iskolában mindenki arról beszélt, hogy mit vegyen a barátjának, de nekünk nem volt és addig a pillanatig nem is volt fontos hogy legyen. Aznap, mikor sétáltunk eldöntöttük, hogy valamilyen úton-módon szerzünk magunknak pasit. Már kicsit zavart minket, hogy 15 évesen még nincs kit szeretnünk. Másnap reggel lementem a játszótérre és leültem egy padra, elkezdtem gondolkodni, hogy mit is kéne csinálnom, hogy felfigyeljenek rám. Ekkor egy öreg néni ült le mellém és megkérdezte:
-Kislányom, mit csinálsz itt egymagadban?
Elsőre meg se hallottam, hisz olyan mélyen elmerültem gondolataimban. De aztán amikor még egyszer megkérdezte válaszoltam:
-Hát gondolkodom néni.
-Min gondolkodsz drágaságom?
-Semmin.. semmin..
-Fiú ügy igaz? - Kérdezte kedvesen az öregasszony.
-Hát.. - nagyon halkan mondtam - igen.. az.
-Ilyen szép kislánynak nincs barátja? Hisz holnap valentin nap, akkor ki kedveskedik majd neked?
-Hát ez a baj, hogy senki.
-Van egy unokám, aki szintén egyedül tölti a Valentin Napot. Másfél éves kapcsolatának körülbelül 1 hónapja lett vége, mert a lány akivel együtt volt megcsalta őt kétszer.
-Hát sajnálom.
-Igen, én is, mert szép lány volt és kedves is.. de.. Amúgy mit szólnál ahhoz, hogy ha bemutatnálak neki? Hátha kialakul valami kis kötődés köztetek.
-Nem is tudom.. - gondolkoztam egy kicsit rajta. Majd rádöbbentem, hogy itt az esély arra, hogy ne egyedül töltsem a február 14.ét.
-Nah kisasszony?
-Benne vagyok. - mondtam boldogan.
-Hát akkor menjünk.
Ezután elmentünk hozzájuk, az út kicsit hosszas volt, nem is tudom, hogy bírt ennyit menni szegény néni. Útközben kicsit beszélgettünk:
-Kisasszony a nevét elárulná?
-Persze, Nene vagyok. És önt asszonyom hogy hívják?
-Tereninek hívnak.
-Értem.
-Nagyon szép neved van Nene kisasszony.
-Köszönöm szépen Tereni néni.
Ezután a mondatom után mosolyogva mentünk tovább. Pár perc múlva egy gyönyörű kis házikóhoz értünk, ahol az unokája takarított. Tereni asszony, bemutatott a fiúnak, akinek milyen meglepő Valentin volt a neve. Hát, ahogy észrevettem a sors is így akarta hogy találkozzunk. Nagyon szép szemű volt és első pillantásra meg is tetszett nekem. Olyan kis félénknek mutatta magát, de amikor Tereni asszony bement a házba és kettesben maradtunk, kicsit bátorabb lett. Hát beszélgettünk:
-Szia!
-Helló!
-Nene..
-Igen?
-Semmi csak hangosan kimondtam a neved, mert nagyon egyedi és szép is.
-Köszönöm, ezt a nagymamád is mondta. Ezek után pár percig egyikünk se szólalt meg. Az én fejem biztos nagyon vörös lehetett, mert olyan zavarban ültem ott mellette a hintaágyban. De miután már megunta a csöndet hát megszólalt:
-És amúgy te hol találkoztál nagymamámmal?
-Hát egy játszótéren egy padon ültem, belemélyedve gondolataimba és ő pedig leült mellém és beszélgettünk.
-Értem. Szabad tudnom miről beszéltetek?
-Hát.. öö.. - nemtudtam megszólalni ezért témát váltottam. -
-Valen te hány éves is vagy?
-17 mert? De az előző kérdésemre is válaszolj. - kuncogott utána -
-Csak úgy kérdeztem. Én 15 éves vagyok. Az előző kérdésedre a válasz az, hogy a Valentin napról beszéltünk..
-Igen? Az jó. Én szeretem a valentin napokat, természetesen ha nem egyedül töltöm.. de..
-Nekem még nem volt barátom, tehát nemtudom milyen ha valaki mással tölti ezt a napot. Eddig mindig ugyan olyan nap volt mint a többi. - mondtam szomorúan - Majd rápillantottam a karórámra és megláttam hogy már 16 óra is elmúlt, és anyukám azt sem tudta hogy hova megyek.
- Jajj már ennyi az idő, sietnem kell haza, anyukám nagyon mérges lesz rám, mert nem tudta hova megyek. Szia Valentin, remélem még találkozunk - futva kiabáltam neki, már kicsit távol voltam tőle, de még meghallotta. -
Mikor hazaértem, elmeséltem mindent a barátnőmnek telefonon, és ő is mondta, hogy találkozott egy helyes sráccal akivel holnap elmennek vacsorázni. Örültem neki nagyon, hogy ő is talált egy fiút magának.
Este az ágyamban, Valentinra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha holnap találkoznék vele megint. Majd lassan elaludtam.
Reggel anyukám költött, hogy egy fiú keres engem, én azt hittem, hogy álmodok, de nem.. Valentin volt az. Nem tudtam, hogy hogy tudta meg, hogy hol lakom, de nagyon örültem neki. Gyorsan összekaptam magam, és lementem a földszintre. Valen ott állt egy csokor virággal a kezében és megkért rá, hogy menjek el vele sétálni, majd vacsorázni. Hát ennek én annyira megörültem, hogy ugrálni kezdtem. Kicsit bolondnak nézhetett, de láttam rajta hogy ő is örül. A virágot felvittem a szobámba, majd felvettem valami szép ruhát és mentünk. Útközbe nem sokat beszégettünk, de megkérdeztem tőle, hogy hogy van a másfél éves kapcsolat szakítása óta.. mondta, hogy egész jól, és hogy már talált egy lányt aki nagyon tetszik neki. Ekkor olyan vörös lehetett a fejem, mint egy paradicsom.. de körülbelül ott is jártam.. a paradicsomban.
Valentin felém fordult és megkérdezte:
- Nene.. lennél a barátnőm?
Ekkor barátnőmnek is ugyan ezt a kérdést, ugyan így, ugyan ebben a pillanatban tette fel a srác.
- Igen. - válaszoltam nagyon félénken, de mégis boldogan.
Valentin megcsókolta Nenét és vacsorázni már kéz a kézben mentek el.
Aznap amikor lefeküdtem aludni nagyon nagy mosollyal az arcomon Valentinről álmodtam. Szépeket, s jókat.
by NiNa
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Nagyon aranyos történet lett <3