1. Amikor nem érzi valaki, hogy felesleges
Tudom, hogy vannak olyanok, akik úgy barátkoznak, hogy odajönnek az emberhez, kérdeznek valamit, aztán ott ragadnak. Ez bizonyos helyzetekben el is megy, de amikor valami bizalmasat, teljesen személyes dolgot akarsz elmesélni egy barátodnak, nagyon nem vágysz egy idegenre. Azt hiszem, ilyenkor akaratlanul is megváltozik az ember viselkedése, amit igazából nagyon könnyen ki lehet szúrni, csak vannak, akik nem veszik, vagy nem akarják észrevenni. Alapvetően könnyen ismerkedem, de az ilyet felettébb utálom.
2. Okoskodás
Lehet, hogy te jobban tudod az adott dolgot, s van, amikor jól jön, hogy kijavítod a másikat, de ez egy idő után eléggé idegesítő. Vannak, akik azt hiszik mindent tudnak, és késztetést éreznek arra, hogy ezt be is bizonyítság...De kérdem én, miért? Felsőbbrendűnek érzik magukat ettől?
3. Hízelgés
Írhattam volna, hogy nyalizás, de ugyanúgy utálom azt a szót, mint ahogy a strébert, tehát nagyon.
Bármit elérnek egy-egy jó helyzetben ejtett megjegyzéssel,bókkal, mi pedig nem értjük, hirtelen miért kedvelte meg mondjuk egy tanár az adott diákot. Viszont ha jobban belegondolunk, ezek az emberek nagyon ravaszak és okosak (persze nem azokra gondolok, akik a nap husszonégy órájában csak bókolnak, hanem a legtökéletesebb pillanatban). Azért nem lehet egyszerű megtalálni azt a helyzetet és pontot, amikor/ahol a legjobban célba tud találni. Hmmm, nekem sose ment, de nem bánom igazából :') Ha valamit megdícsérek, azt nem azért teszem, hogy az emberek szeressenek, hanem mert tényleg tetszik az adott dolog.
4. Ok nélküli bunkóskodás
Na ez az, amivel hadilábon állok. Néha belőlem is előtör, egyszerűen nem tudom elfolytani magamban. Utálom is ezt a tulajdonságom -.-
Általában olyan személyekkel teszem, akik maximálisan az ellenkezőjét érdemelnék, így még rosszabb az egész. Alapvetően mindig is bunkó voltam, de eddig jobbára csak okkal. Ideje változni.
5. Panaszkodás
Mikor csak arról tud beszélni, hogy neki milyen rossz, nem szereti senki, nincsenek barátai, folyton minden balul sül el... Csak mondja és mondja, annak ellenére, hogy senki sem kíváncsi rá. Nem tesz azért, hogy valami sikerüljön, hanem elvárja a dolgokat. Nem csoda, hogy nem jön össze. Ne a sajnálatot várja, inkább lépjen valamit!
6. Hisztizés
A módszer, amivel én is élek. Idegesítő, nagyon. Ilyenkor van az, hogy az emberek inkább beadják a derekukat, minthogy tovább hallgassák. Van, mikor hatásos, de van amikor nem. Igazából másra nem jó, mint befolyásolni az embereket. Ha én csinálom nem zavar, viszont ha nekem hisztizik valaki... Bár azt hiszem, ez mindig így van. Tehát ha másik ember szemszögéből nézem, én is rohadt idegesítő vagyok. Nem számít, ezt úgyis csak akkor vetem be, ha nagyon szeretnék valamit, de nem sok esélyt látok rá. Talán erről is lekéne szokni...
7. ,,Papucs"
Jobb szó nem jutott eszembe, elnézést.
Irritál, amikor valaki sír, hogy nem figyelnek rá. Az még nem jutott eszébe, hogy talán nem kéne hagynia, hogy levegőnek nézzék, hanem kiállni magáért? Az emberek erőszakosak, és a gyengéket eltapossák...Ez nem fog változni néhány gyáva személy miatt, akik nem mernek hangosabban megszólalni, mert félnek a reakciótól. Ha te képes vagy így élni, hát egészségedre, de én nem kérek ebből.
8. Beszélgetési,vitatkozási képesség = 0
Hajtják a hülyeséget, de észérvekkel nem tudják alátámasztani. Lehetetlen velük egy jót beszélgetni, mert a műveltsége már a minimum szint alatt kimerül. Lehet, hogy csak én vagyok így ezzel, de képtelen vagyok olyan emberekkel huzamosabb ideig egy levegőt szívni, akikkel nem lehet vitatkozni egy adott témáról. Én szeretem hallani más véleményét, megvizsgálni a dolgokat egy másik nézőpontból.
9. Mr.Jópofa
Félreértés ne essék, nekem nem a hülyéskedéssel van a bajom, hanem az erőltetett humorral, és azzal, ha mindenből viccet akarnak csinálni. Vannak olyan szituációk, ahol felesleges benyögni mindenfajta poént, mert csak saját magunkat járatjuk le vele (ennél már csak az  rosszabb, amikor az a poén még csak nem is vicces, csupán az adott személynek).
10. Bájolgás
Amikor hülye vigyorral közelítenek felém, és erőltetett kedvességet vesz fel valaki, attól felfordul a gyomrom. Ha nem bírsz, kerülj el, de ne jópofizz velem, köszi...


És akkor még nem nyilatkoztam a kétszínűségről, a hazudozásról, pletykálásról,majmolásról, a nemtörődömségről, az érzéketlenségről, utálkozásról, kiközösítésről... Egyszóval rengeteg dologról, amit utálok az emberekben.

Írta: Jeni