A függöny, ahelyett, hogy legördült volna, ahogyan azt minden normális függöny teszi, valamilyen csoda folytán széthúzódott. Biztosan nehéz lehet különc függönynek lenni. Szegény.
De nem ez a lényeg.
Kigyúltak a fények, Zsé pedig, a mellettem levő székben, csak, hogy jól halljam, izgatottan felsikkantott:"Jujj, mindjárt kezdődik a reklám!" Érthető volt izgatottsága, hiszen ki ne veszne meg a Gilette-borotva reklámokért?

Nézzétek el szegénynek, még sosem volt premier előtti vetítésen, honnan tudhatta volna, hogy nincs reklám?!
Pedig már úgy rákészültem a BA feliratra, de az csak nem akaródzott előtűnni. Biztos túl szégyenlős. Ismerős.
Tehát nem volt reklám, hanem in medias res, belecsaptunk a lecsóba! Na nem pont ezekkel a szavakkal.
Kezdődött hát a mozgó - és hangosfilm.
Amikor Kristen - szokásához híven - elmotyogta a kezdő sorokat, miszerint: "Mondják, jéggé fagy a világ, mondják megég blah blah blah..." Közelebb hajoltam szőkébbnél is szőkébb Déhez, és megnyugtatólag odasuttogtam neki, hogy:"Ne aggódj, majd felolvasom neked a nehezebb szavakat...!" Kaptam pár popcornt a képembe. Sebaj, fogyóeszköz.

Tehát Robert Pattiszon és Kristen ott ültek egy igencsak virággal borított ezőn, ami, jelzem, roppant módon megváltozott a Nyú Mún óta, akkor inkább a Góbi-sivatagot idézte. Esetleg a Kalahárit. Részletkérdés.
Tehát ott ültek egy gazborította területen, én meg benyögtem, hogy szerencse, hogy Bella nem allergiás, mert könnyen megeshet, hogy parlagfű is van azon a területen. Zsé, Dé, Bé röhögőgörcsöt kaptak mellettem, és kaptunk néhány gyilkos pillantást az I Szív Twilight Series feliratú pólót viselő kutatócsoport elszánt tagjaitól... Hát igen.
Taylor Lautner első felbukkanásakor az egész mozi ilyen hangokat produkált, hogy: ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ! Meg hasonlók.
A film nézése közben a kelleténél gyakrabban tettem fel a kérdést, hogy vajon Ed és Bella miért is vannak együtt? Mikor közös jeleneteik vannak, Bellának arcrángása van, Eduárd pedig jól láthatóan közel áll a hányáshoz. Vagy csak nagyon viszketett a szeme a sok szempillaspiráltól.

Csárli - aki továbbra is kísérteties hasonlógban áll a fizika tanárunkkal - fizikai kapcsolatról való felvilágosítása vicces volt, meg az is, amikor Bella eltörte a saját kezét, miután Taylor lesmárolta, de kábé ennyi.
Victoria leváltásával egy világ omlott össze bennem - azért ne essünk túlzásokba. Rachelle Lefevre volt a legVictoriább Victoria, hiába keresnek mást Hencidától Boncidáig. (Amely helységek egyébként léteznek, gondoltátok volna?) Jó, jó Bryce Dallas Howard szép, meg minden, de nincs meg benne az a spiritusz, ami valakit jó Victoriává tesz. Ez van. Sprite.

Rájli viszont jó Rájli volt, én speciel rendkívül hasonlóan képzeltem el, bár, valljuk be, eléggé szívás, hogy az az utolsó mondatod, hogy "You're dead."
Rosalie flesbek jelenete roppant teátrális volt, de maga Rose teljes mértékben Maggie Smiths-t idézte az Eltakarítónőből, ki is borult a fél popcornom, annyira rázott a nevetés. Sajnáltam, de akkor is.
Emmett feje filmről filmre nagyobb lesz, a szeme pedig folyamatosan összeszűkül, elég komikus, hamarosan ázsiai számba megy...

Jasper frizurája irtó vicces volt, mintha egy lányt néztem volna két órán keresztül.

A harcjelenetek eléggé... érdekesek voltak. Nem tudok többet mondani. Azon mondjuk kiakadtam, hogy a Harmadik Feleség miért nem a kezét vágta meg, mint Bella, miért a szívébe kellett döfnie azt a hülye tőrt?!
Vannak emberek, akik annyira önfeláldozóak akarnak lenni, hogy elfelejtenek gondolkodni.

Hát, én alapjában véve jól éreztem magam. Nem tudom, hogy a film miatt, vagy mert Zsé már az első öt percben megette a popcornját és az enyémből öntötte át, Dé pedig akrobatátak meghazudtoló mozdulatokkal próbálta elcsórni a kólámat... de jó volt.

Erről most eszembe jutott, milyen volt, mikor az Emlékezz rám!-ot kellett végignéznem... Hú, az de rossz film volt...

De ez már egy egészen másik történet.

írta: RomildaV