Meg akarok változni. Nem, nem kell megijedni, most nem fogok felsorolni, hogy mit nem szeretek magamban, s szomorkodni, hogy nem sikerül módosítanom rajta. Rengeteg bejegyzést szenteltem már ennek, de azóta rájöttem, hogy ez mind csak akarat kérdése. Kezdetben én is azt hittem, lefogyni nem lehet, s még is sikerült! Ez csak rajtunk múlik, nem máson, s azóta is folytatom ezt a ,,küzdelmet".
Belsőleg szeretnék egy kicsit másabb lenni. Néha ok nélkül vagyok szemét másokkal, olyanokkal, akik sokat jelentenek nekem. Általában elnézik nekem, de ezt nem várhatom el. Félek attól, hogy egyszer majd annyira megbántok valakit, hogy nem tudom kijavítani. Kedvesebb akarok lenni, s türelmesebb. A lustaságot is magam mögött akarom hagyni, mert ez így nem állapot. Tudom, hogy alapvető dolgokat nem igen lehet egyszerűen csak ,,kitörölni", de én hiszek abban, hogy változtatni lehet rajta, ha csak egy fokkal is, az már haladás.
Szeretnék leszokni arról, hogy folyton valami nagyot akarok, s ezért nem veszem észre az apró örömöket. Ezért van az, hogy néha nagyon magam alatt vagyok, s azt hiszem, velem soha nem történik semmi pozitív. Meg kell tanulnom értékelni a kis dolgokat, valamiből erőt kell merítenem ahhoz, hogy elérjek oda, ahová menni akarok. Nem akarom többet elhagyni magam azért, mert valami nem úgy sült el, ahogy vártam. Nem szabad hagynom, hogy egy-egy rossz lépésem véglegessé váljon, tennem kell ellene. Próbálok úgy állni az akadályokhoz, hogy azok egyfajta kiképzésnek vannak ott, elvégre nem törhetünk össze minden hibánk után, meg kell tanulnunk, hogy ki kell kavítani őket, hisz egy hibára sincs ráírva, hogy menthetetlen, csak utána küzdeni kell.
Meg kell tanulnom bocsánatot kérni, muszáj. Félek kimondani egyetlen szót, pedig tudom, hogy az lenne a helyes, ha megtenném. Voltam már olyan helyzetben, ahová kellett volna, de nem bírtam kimondani, egyszerűen mintha valami akadályozott volna. Pedig sajnáltam, elmondhatatlanul.

Írta: jeni