Fene nagy szolidaritás...2010.07.30. 23:13
Ma csak egy szösszenettel jelentkezem – úgymond szoktatlak Benneteket a jövőbeli ínséges időkre, amikor nem lesz egy perc időm sem blogolni. Jó, addig az időszakig még egy hónap van hátra. De már most irtózom az egésztől…
"Nők között barátság:
Egy napon a feleség nem jött haza, a férj megkérdezte hol aludt, a felesége azt válaszolta, hogy az egyik barátnőjénél.
A férj felhívta a 10 legjobb barátnőt, de egyik sem igazolta ezt.
Férfiak között barátság:
Egy napon a férj nem jött haza este, a felesége megkérdezte hol aludt, a férj azt válaszolta, hogy az egyik barátjánál.
A felesége felhívta a 10 legjobb barátját, 8-án igazolták, hogy ott aludt, 2-en hogy még ott van."
Csak szerintem nincs ez így rendben?!
Rendben, ez így nem minden esetben igaz, és tudnék mondani kapásból minimum három nevet (ugye, AnDóEnBi), akik vállalnák értem a felelősséget. Nem mintha ettől kellene tartani jövőbeli páromnak, mert pont nem az a típus vagyok. De tényleg. Csak ha például a szüleimmel szemben követnék el egy hasonló affért, akkor rájuk számíthatnék. Sőt, Péé, Ency, Ami… meg merném kockáztatni, hogy még ők is ki tudnának húzni a trutyiból.
De másokban már nem bízom meg ennyire. Sőt… szerintem sokan, ha meglátnának egy furcsa szituációban (teszem azt, Chippendale show-n ücsörgök valamelyik lepukkant szabolcsi pubban), egyből szaladnának, és hívnák anyucit, meg apucit. Mert ilyen az emberiség, idáig jutottunk. Vagy csak én vagyok túl paranoiás, és nem bízom az emberekben? Meglehet. Nehezen lehet elnyerni a bizalmam, és az utóbbi időben keveseknek sikerült. Sok elrettentő példával találkoztam, ugyanis…
Bezzeg, ha ez két sráccal történne meg… mármint a Chippendale show-féle eset. A srácok versengve mentegetnék egymást, és még csak szívességet sem kérnének cserébe. Mondjuk, a szülőket sem lepné meg annyira, ha kanos csemetéjük ellátogatna egy sztriptíz bárba… mert itt a Chippendale lehetőség igen gyér, bár toleráns vagyok, kinek a pap, kinek a paplan…
Sőt, odáig fajult a dolog, hogy miközben ezt a pár sort elolvastam, erőteljesen elgondolkoztam azon, vajon mit mondanék? Hogy a barátnőméknél aludtam, vagy a haveromnál? Höhö, félreérthető, de ha megfelelő nevet mondok, akkor nem az. Példaként akármelyik ibrányi havert, teszem azt, Tibit, Eriket, Dávidot, vagy Rutit hoznám fel mentségként, ők kihúznának a szarból. Persze, némi szívesség (mondjuk, alkohol) fejében. Mert azért mégiscsak férfi-nő kapcsolatról van szó, a segítség itt sem jár alanyi alapon. De legalább nem lennék hátba szúrva, ami azért bíztató.
Szóval a szolidaritás beüt a női szakasznál. Ami irtó gáz, mit ne mondjak. Valamit tenni kellene ez ellen… és bár feminista vagyok, világmegváltó nézetekkel, meg mit tudom én, azt kell, hogy mondjam: nem lepett meg ez a fejlemény. Mi nők, már csak ilyenek vagyunk. Tisztelet (nekem), a kivételnek.^^
People, Benneteket ez hogy érint? Szörnyen kíváncsi vagyok a véleményetekre! Pár sort minimum, ha már elolvastátok! Köszönöm.
Írta: Csenci
|
Köszi a linket, tényleg érdekes volt. :)