Szemszögmérő2010.08.17. 13:08
mindannyian mások vagyunk
Kisgyerek 7 év körül (fiú) ül a szobájában, és LEGO-katalógust böngészik, lehetőleg 2 hónappal a születésnapja és fél évvel karácsony után. Upsz, ez tetszik, szaladjunk ki a mamához, kérjük meg... A termék pontos ára 14990 Ft. A gyerek kéri az anyjától, de az anyja már belefáradt, hogy annyit kellett költenie az utóbbi fél évben, így nem engedi meg neki. A gyerek könyörög, de a szülő hajthatatlan, inkább az újságjába mélyed, hogy elterelje figyelmét a szituról. Végül a gyerek apjának segítségét kéri, aki éppen a dolgozószobában ül, és számítógépezik.
Gyerek: Nekem zsarnok szüleim vannak. Rájöttem. Észrevettem egy új LEGO Atlantis hajót, zöld volt meg kék, körülbelül ekkora, és kék színű volt, meg zöld is az alján, de az csak egy kicsit. És 500 Ft volt! És kimentem, mondtam anyunak, hogy: légyszi, légyszi, szülinapomra úgyis csak a világítós felületű neon víz alá is tehető tengeralattjárót kaptam, és csak 500 Ft! Mire azt mondta: hogy dögölj meg, húzzál a szobádba, nem akarlak látni soha többé! Én meg beszaladtam sírva a szobámba... És ráadásul a mamának többet jelent az újság, mint én! Ez gyerekkínzás! Nekem zsarnok szüleim vannak.
Anya: Éppen azt a csodálatos Gangster Y Ultra White Extra Duo-t nézegettem a WS Teleshop-katalógusban, mert 24990 Ft helyett most csak 19990 Ft! De ekkor le kellett tennem, mert a kisfiam mosolyogva előbukkant a szobájába vezető ajtó mögül, és egy LEGO-katalógust tartott a kezében. Ezt kiabálta: nézd anyu, nézd anyu! Már előre féltem. Mint kiderült, megint kinézett valami több tízezres vacakot, amiből már húsz ugyanolyan volt neki, és úgyis csupa ilyen drága holmit kért karácsonyra és a szülinapjára is. Fáradtan soroltam a jól begyakorolt szöveget: nem lehet, kisfiam, már úgyis annyi mindened van, játsszál azokkal, ez túl drága, nem veszek több tízezerér' LEGO-t. De csak sírt, és sírt (már nem mosolygott annyira)... Mire én bekiabáltam a férjemnek, hogy segítség...
Apa: Éppen kényelmesen ültem a gépem előtt, és a Contact BT 2008-as költségvetésének táblázatát tanulmányoztam, amikor a feleségem bekiabált, hogy jöjjek már ki, mert nem bír a gyerekkel. De ez nem várhat! Holnapig el kellett küldenem a főnöknek e-mailben a táblázatot, úgyhogy nem válaszoltam, mire újabb, ingerültemm kiabálás hallatszott kintről. Mérgesen bezártam a megkezdett Excel dokumentumot és a World Of Warcraftot, és kimentem a nappaliba. Mi van má'? - kérdeztem, mire a feleségem valami idióta reklámkatalógussal a kezében felvázolta a szituációt. Én ezzel most nem tudok foglalkozni! - üvöltöttem bele, majd visszarohantam a dolgozóba, és visszakapcsoltam a World Of Warcraftot.
írta: Flissi
|
Azt szeretném kérdezni, hogy ez igaz, vagy elképzelt sztori!? Ez megint olyan, hogy nagyon-nagyon komoly téma. Ezért nagyon-nagyon komolyan kell venni. Nem tudom most megígérni, hogy írok de ha tehetem akkor mindenféleképpen. Valószínűleg más néven, a választól függ...és legyen rá lehetőségem egyébként. Magyarul: a szándék készen áll. ( ezeket az ilyen-olyan neveket ne értsétek félre, ilyen vagyok:xD )