A mese általában fiktív történet. Ha lenne egy ilyen mesefilm, melynek címe A becsületes egyház, akkor az is csak kitaláció lenne. A mostani történetem azonban valóság. Nem is olyan régen történt velem... pontosabban ma délelőtt. Anyával úgy gondoltuk a hétvégén elmegyünk majd a templomba. Elég ritkán járunk el, tudom erre nincs magyarázat. Mivel nemrég volt apa halálának évfordulója, így szerettük volna, ha a vasárnapi misén elmondják a nevét, meg pár szót szól a pap. Gondolom tudjátok, hogy van ilyenre lehetőség, ez olyan extra szolgáltatás a szerencsétlen családoknak. Felsétáltunk a templomba, és megkerestük a papot. Már épp indulni készült valahova, szóval nem nagyon örült annak, hogy feltartóztatjuk. Megkérdeztük tőle, hogy a vasárnapi misén elhangozhat-e a neve. A válasz azonnal, már-már gyanúsan hamar érkezett: persze, minden további nélkül. Anya megkérdezte, hogy hálából mennyit kér érte. De tényleg csak jóindulatból, és nem is néztem volna ki a papból, hogy ezért pénzt kérne. Nos, csalódnom kellett. A mélyen tisztelt úr rávágta: itt nincs hálapénz, fix 10.000 Ft egy név felolvasása. Mindkettőnk arcáról leolvasható volt, hogy mivaaan? o.O Azt hittem otthagyjuk a francba az egészet, de nem. Anya elég dühös hangnemben megkérdezte az idős embert, hogy számlát tud-e róla adni, vagy csak zsebre megy a dolog? Most fordult a kocka, a pap arcáról lehetett leolvasni, hogy nem tetszik neki a számlaírás ötlete, végül bele ment volna, hogy 5000Ft, de számla nélkül... Fogtuk magunkat és eljöttünk onnan. Egy ilyen ember még ingyen se ejtse ki az apám nevét a száján.

Írta: Artist