Bolondok között így lévén józan, avagy egy okkult okuláré megrázó históriája.2010.09.12. 19:49
Hát, az úgy történt, hogy - hol volt, hol nem volt - egyszer csak (illetve csak egyszer) eltört a szemüvegem.
Most mondhatnám, hogy egy rettenetesen sokkoló-élet-visszapörgetős balesetben szereztem, ahol igazi saolin leszámolást mutattam be, és az élni akarásom kerekedett felül.
De nem így történt.
Tehát. Az ún. Szemüveg Fán, ahol - mint ahogyan az köztudott - a szemüvegek teremnek, mindenféle okuláré van. Tudjátok, azok a nagy, sokdioptriás színezett 16. századiak, meg a hetvenes évek fíling követői is. Szóval mindenféle.
És az egyik - szegény szerencsétlen - nyilvánvalóan öngyilkos hajlamokkal született. Ami a szemüvegeknél gyakran megesik. Aztán - teltek-múltak az évek - jött egy szőke sörényű, bizonytalan identitású lyány, és megvette. Ők remekül egymásra találtak - egy két vidám és nevetős flesbek csak az édesapám kedvéért -, de a szemüveg csak nem nyugodhatott. Egyik nap a mélyen tisztelt család egyik nagyra becsült és építő tagja meg szándékozta törölni - ez igen ritkán esett meg. Ekkor főhősünk remek lehetőséget látott. De félt a leugrástól, mert - pechére - világéletében tériszonya volt. Félve megkérdezte: - Nem kéne valamit... ledobni?
A kis műanyag cucc pedig, aminek nevét - ezen sorok írásakor - homály fedi, készségesen leugrott, hogy megnézze, milyen messze is van a padló. A szemüveg szerint minden bizonnyal túl sokáig zuhant, mert ő maga nem mert utána ugrani.
Holnap visszük optikushoz, ő talán ki tudja gyógyítani főhősünket a teljes letargiából.
Sajnálom szegényt.
Mondtam is neki, hogy Anthony Perkins is 10 évig járt terápiára a Psycho után, úgyhogy igazán nincs miért szégyenkeznie.
De nem hiszem, hogy ez megvigasztalta.
Elhatároztam, hogy ha már rémisztően nagy és híres ember leszek, aki... ööö, nagy és híres, akkor majd írok egy zavarba ejtően hosszú életrajzot, ami olyan unalmas és ömlengős lesz - ahogyan a hírességek életrajzai általában -, hogy csak a mániákus rajongóim fogják majd elolvasni. De ők - csakis a rend kedvéért - betéve tudják majd. Aztán mindenféle interjúkat adok majd egy csomó olyan dologról, ami sosem történt meg velem, de - ennek ellenére - rendkívül tanulságos.
Meghajlás, pukedli, taps.
Jóvagyo
/részlet/
"... jó abban, hogy kitalálok
mindenféle valóságot,
fogalmam sincs, hogy honnan,
innen-onnan-amonnan,
iminnét és umunnét, mivel
semmit beszélek mindenkivel."
Írta: CsakÉn
|
Azt már rég láttam. Egyébként érdekes az előadásod és hangulatos ott spot-on. Mostanában majd nem tudok jönni. :(
Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék, ne értsd félre, most ilyen paszban vagyok.:(
Egyébként egy tucat kommntem van itt, más-más néven, egyszóval tényleg nem a név a lényeg, hanem amit közölni szeretnénk másokkal, vagy egyszerűen megosztani velük...de mostanában nem tudok majd. :(
Szia/sztok!