Talán nem éppen alkalomhoz illő, és megbotránkoztató lesz ez a poszt, de most jutottam el arra a pontra, hogy le tudjam végre írni nektek.
Nem kell rosszra gondolni, se valamilyen nagy titokra. Csak szeretném kifejteni nektek a véleményem a magyarokról, a magyarságról, arról, ami mostanában itt Magyarországon folyik. Sosem szerettem volna belevenni a politikát a blogba, annyira idegennek érzem ezt a területet, és egyáltalán nem értek hozzá, nem látok bele a dolgok igazi lényegébe, így most is csak felületesen érinteném.
Szerény véleményem szerint (kövezzetek meg érte nyugodtan), amit kívülállóként, civilként lát az ember, csak elmosódott kép, egy függönnyel takart színpad, koszos tükör, színpad. Ha valaki nem foglalkozik komolyabban a mai gazdasági, politikai helyzettel, abszolúte tudatlannak, becsapottnak, átvertnek érezheti magát. Mindenki kilopja a szemünket, hazudik, csal, és nekünk ezt tétlenül kell néznünk. Nem szólhatunk semmit, ha az étteremben a poharat háromnegyedig töltik meg, ha a fürdőbe nem vihetsz be hűtőtáskát, és fél liter vízért háromszáz forintot kérnek, hogy így maradhassanak fenn, és ne menjenek csődbe. Mert ez így természetes, mit csodálkozunk. ÉS nem emelhetjük fel a hangunk, ha minden egyes politikus össze-vissza hazudozik, ha értelmetlen lépéseket tesz, vagy hogy ne csak az egyik felet említsük, az értelmes lépést csakis azért nem fogadja el, mert nem ő találta ki.
Az előző pár mondatban azt írtam, nem tehetünk semmit. Vagy talán mégis tehetnénk? Mi történne velünk? Jobb esetben nem figyelne senki a hangunkra, magasról leszarná azt, amit mondunk, a mailt, levelet olvasás nélkül törölné. Mert ma ilyen világban élünk. És tudjátok mi a legfurcsább, a legbosszantóbb? Hogy a föntieknek, a politikusoknak, a bankvezetőknek, a milliárdosoknak, a cégtulajdonosoknak ez így tökéletesen megfelel. NEkik meglesz a nyolcvanharmadik mercedesük, a huszadik nyaralójuk, az újabb milliárdjuk. Az meg egyáltalán nem zavarja őket, hogy az ország ijesztő tempóban rohan a veszte felé.
Ez csak egy dolog  a sok közül. Arról ne is beszéljünk, mennyire elfeldkeztek az emberek a tisztelet, az illem, becsület szavakról. Ma már mindenki szó nélkül átgázolhat a másikon, vérig sértheti, kilophatja a szemét, becsaphatja, átverheti. Szól érte valaki is? Sajnos manapság egyre kevesebben. Persze itt is vannak kellemes kivételek, fiatalok, akik még mindig átadják a helyüket a buszon, üzletemberek, akik nem keresnek kiskapukat, hogy áthághassanak egy szabályt. A számuk egyre csökken.
Ha máskor nem, hát ilyenkor, augusztus huszadikán gondolkodjunk el egy kicsit azon, hogy hova jutottunk. Keressük meg, hol rontottuk el eaz országot, mikor kezdtünk el  lefelé gurulni a lejtőn, és próbáljunk meg változni. Próbáljunk meg visszaállni arra az ösvényre, amelyik a helyes útra vezet, amelynek segítségével mi is lehetünk valakik. Fontosnak tartom, hogy beszéljünk erről, hogy éljen az emberekben az a tudat, hogy lehet ez jobb is, és hogy igenis tehetünk érte mi is. Ha nem is sokat, de igen, mi is változtathatunk. ÉS ha mi megtesszük, előbb-utóbb talán a fejesek is észreveszik a hibáikat. Én legalábbis ezt remélem. 

írta: fanni.*

Emlékeztek még a Megasztár 4-re, és hogy mennyit foglalkoztam akkor ezzel a blogban? Hát igen, azóta eltelt több, mint fél év, és hát jöttek a bemutakozó albumok meg a bemutatkozó dalok meg a bemutatkozó klipek. Hát igen, a Megasztár után most mindenki cédét ad ki, videoklipekben táncikál vagy éppen próbál nagyon egyedit alkotni, ami kevésbé sikerül. Lássuk csak sorjában.

Fekete Dávid: Új élet vár
 

Igen, én Dávidot szerettem a Mega4-ben, és ez a dal sem okozott csalódást. Tudjátok miért? Mert a saját stílusát követte, és bátor volt, hogy a musicalek világában maradt, ugyanis nem éppen a legközkedveltebb műfaj ugyebár. Szóval maga a zene csúcs, van benne lágyabb, van benne ütősebb. Imádom. A dalszöveget maga Dávid írta. Nos, sokan támadják is érte, mert tól sok benne a közhely meg miegymás. Igen, ezért sem tetszik maga a refrén. De a többi... Na, azt igen eltalálta. Nekem egyébként mindig is sokat számított a szöveg egy dalban (ezért is imádom annyira Ákost), ez a dal is ezért tetszik nagyon. És az a Mondd, mondd mit ér-es rész nagyon ott van, remekül kiemeli a a dalt a musicalek egyhangúságából.
Azonban a klip nagyon nem tetszett. Szerintem egyáltalán nem illik a dalhoz, meg semmi fantázia sincs benne. És Dávidhoz sem igazán illik. Nem tudom, ki találta ki ezt az egészet, de nagyon melléfogott.

Bencsik Tamara: Tűz

Oké, tudom, hogy Tamarát már eleve nem csíptem, de csak hápogok, hogy mi ez a szar itt. Ezt a dalt volt szerencsém hallani élőben Győrben, már akkor sem bűvölt el, de rosszabbra számítottam tőle. Most viszont, hogy láttam a klipet, hát, kár volt így elkiabálnom két hónapja. Mert a klip még a számot is lehúzza. Ezek a felesleges szexuális jelenetek. Miért hiszi azt mindenki, hogy egy kis erotikával mindent el lehet adni? Így csak még szánalmasabbá tette ezt az egészet. És Tamarát is, ahogy azzal a sok nővel lejtik azokat a szexi mozdulatokat. A szöveg semmitmondó, a dal tucatdal, és abszolút semmi érdekes nincs benne. Gratulálok. Igazán nagy dolgot hoztál össze Tamara.

Hien: Túl szép

Hient szerettem, nagy tehetségnek tartottam, és már akkor is nagyon tudta az árenbít. Hát igen, hű maradt a stílusához ezzel a dallal. Szerintem jó lett. Illik hozzá az egész fíling meg minden. Igaz, a videoklip nagy amerikai utánzat, mintha csak egy küldöldi számot hallgatnék a tengerentúlról, és annak a klipét nézném. Maga a szöveg nem nagy valami, de hát mit is várhatunk egy árenbí számtól, ott nem a szöveg a lényeg, hanem a ritmus, ami bejön. Hien gyönyörű benne, bár inkább még várhatott volna három évet, így nem nézne ki kiskurvának benne.

Király Viktor: Forgószél

Oké, oké. Viktor nyerte meg a versenyt, de itt a kérdés: tényleg egy Megasztár? A szám nem valami nagy szám. Utálom, hogy itt Viktor hangja tiszta cigányos, annyira utálom ezt a fajta hanglejtést, hogy már nem igaz. A szövegre már nincs is kedvem figyelni, amit mellesleg alig lehet érteni. És a klip, na az jó, csak kár, hogy egy nagy büdös UTÁNZAT. Leutánozni híres emberek stílusát könnyű. És a klip bármennyire is jól van megoldva, abszolút nem egyedi. Sajnálom, Viktorka, pedig a nővéred tehetségét igazán elismerem, de a tied hozzá sosem ér fel. Bármennyire is Megasztár-nyertes lettél.

Hát itt vannak a megasztárok bemutatkozó klipjei. Hogy kinek melyik tetszik vagy nem tetszik, azt rá bízom, hogy eldöntse. Nekem ez a szerény véleményem.

írta: Gigi

Mostanában valahogy folyton belefutok ebbe a témába. Ezt égi jelnek vettem, hogy erről kell mostand nekem blogolnom :D

Amúgy nem csodálkozom, hogy a mai világon belül az egyediség komoly problémát jelent. Nem lehetsz olyan, amilyen lenni akarsz, hanem elvárják, hogy valamilyen legyél. Az normális. Ha bárki túlzott mértékben ki akar törni ebből a körből, az kérlek zizi :P Persze, arról órákig tudnék regélni, hogy mi hogyan meddig van az egyediséggel, de mivel nem akarlak untatni benneteket, korlátozódjunk inkább csak a GP-re, az sem lesz egy rövid menet :D

Szerintem a majmolás sokszor már ott elkezdődik, hogy egyszeri emberkénk létrehozza a portálját. Mert ugye miért hozunk létre egy oldalt? Erre a kérdésre a normálisabbja minimum felvonja a szemöldökét, hogy hogy merek ilyesmit kérdezni, hiszen ő azért hozta létre, hogy megossza a gondolatait a világgal, bemutatkozzon (személyes oldal), segítsen másokon (honlap szerkesztős oldal), információkat közöljön egy bizonyos témában (rajongói oldal), stb. Rájuk egy rossz szavam sincs ilyen szempontból. Szerintem a baj ott kezdődik, amikor azért hozod létre a portálod, mert "jajj, XY-nak van, és deszép, és desokn látogatják, és deszeretiik, én is!!" Persze, lehet, hogy ez is tök normális, és csak én találom az egészet kényszeresnek. Nem azt mondom, hogy ebből nem sülhet ki valami nagyon jó, hiszen ennek is megvan a maga esélye. De saját tapasztalatból tudom, hogy így nekiállni oldalt szerkeszteni nem olyan, mint amikor saját ötletedtől vezérelve fogsz bele. Annó, még kiscsibe koromban én is hoztam létre így portált, és rettentően gondban voltam, hogy mégis mit tegyek fel rá, hogy tartalmas legyen, és az emberek szeressék. Végül ötlet hiányában nem is töltöttem fel kredittel :P Nah, ezt persze csak példának hoztam, nem magamról akarok itt beszélni.

Lépjünk tovább egy újabb fontos pontra: design és egyéb ide tartozó nyalánkságok. Rögtön egy példával kezdenék: egyszer nézelődöm a személyes oldalak között, és találomra megnyitottam azokat, amiknek tetszett a rövid leírása. Gondolhatjátok, mennyire le voltam döbbenve, mikor tíz portálból háromnak kísértetiesen hasonló volt a designja. Ugyanaz a szürke, betonos-fekete-bordó színkombináció, ugyanolyan stílusban megalkotott fejlécek, amik éppen csak a felhasznált képekben tértek el egymástól, de egyébként tök egyformák voltak (kb. úgy, mintha az én mostani fejlécemen valaki leváltaná a képeket, de egyébként ugyanígy hagyná). Hát én ennél a fordulatnál padlót fogtam. Okés, nyilván nehéz teljesen egyedi, csak az adott szerkesztőre jellemző külsőt alkotni, és persze az sem egyedi eset, hogy két embernek hasonló ötlet pattanjon ki a fejéből. De azért az ilyen színtű hasonlóság már kicsit több, mint feltűnő.

Aztán ugye ott vannak még a mostanában oly sok oldalon oly sokszor joggal emlegetett összezsúfolt, hangyányira zsugorított, olvashatatlan szövegek. Erről valamiért az jut eszembe, hogy amikor annó GP-zni kezdtem, minden második vendégkönyvhöz ki volt írva, hogy egy bizonyos betűméretnél ne írj nagyobbal, mert zavaró olvasni. Hát szerintem a kis betűkre is be kén vezetni ilyen korlátozást, ugyanis már attól rosszul vagyok, ha ránézek. Ha egy ilyen oldalra tévedek, én a magam részéről azonnal bezárom. Lehet, hogy épp egy tök jó, tartalmas, érdekes portálon jártam, de ezt sosem tudhatom már meg, ugyanis akkor képtelen voltam elolvasni, hogy mégis hová kerültem. Ez is olyan, egy hülye elkezdte, a többi meg folytatta. Esküszöm, néha kedvem támadni, leültetni az illetőt az én gépem elé, hogy ugyan édes bogarantyúm, olvasd már fel nekem hangosan mondjuk a blogodat.

Következzék az a drága navigáció. Nem egy oldalnál fordult már elő, hogy ott jártamban, szinte sikítottam, hogy hahó, eltévedtem! Kiírja a frisst a szerkesztő a főoldalra, hogy ebben meg ebben a modulban itt meg itt megtaláljátok az újdonságokat. Én meg balga módon neki állok megkeresni a friss tartalmat. Az apró betűk miatt, már eleve elolvasni sem tudom az oldalsó modulok tartalmát, ez már nem is zavarna, ha az a rohadt navigáció a helyén lenne. De persze nincs a helyén, ügyes, okos szerki beágyazta valami kegyetlen hosszú szövegbe. Kínomba kattintgatok az aláhúzott és a kiemelt szavakra, amik persze még véletlenül sem linkek. Hát most erre mit mondjak? Köszike puszika. Egy bolond továbbra is százat csinál.

Persze ezek főként zavaró dolgok, de igazából oda akartam kilyukadni velük, hogy a szerkesztő minden baromságot lemásolta másik oldalakról, hogy megfeleljen az elvárásoknak, anélkül, hogy gondolkodna.

És nem mellesleg, a legtöbb ember nincs túlzottan oda érte, ha az ötletét lemásolják. Mármint, nekem is volt már olyan, igaz a többség nem ilyen design terén felötlő probléma, hogy lenyúlták azt, amit én találtam ki. Ez az Írókuckónál volt főleg jellemző, ahol ugyebár van egy csomó cikk, ami segít a kezdő GP-s íróknak abban, hogy ügyesedjenek egy kicsit. Nem egyszer tűnt fel, hogy más oldalon is van hasonló. Ami végül is önmagában nem baj, hiszen ha valaki tud segíteni másoknak valamiben, az tegye is meg :) De amikor azt látom, hogy egy olyan cikk van ott átfogalmazva, amivel én egy délutánt vesződtem, hogy minden benne legyen, az azért rosszul esik. A jó tanácsokat mindenki a saját tapasztalatai alapján osztogassa!

Szóval ezzel csak arra akartam felhívni a figyelmeteket, hogy próbáljatok meg mindig a saját kút főtökből dolgozni. Senki ne értsen félre, azzal nincs semmi bajom, ha mondjuk meglátsz egy designt, és abból merítesz ötletet a sajátodhoz, mint ahogy azzal sincs, ha mondjuk a menüket másokhoz hasonlóan kivitelezted, amennyiben ezek valóban téged tükröznek. Írj te is olyan témában, mint mások, ha ahhoz van kedved, de maradj önálló! Persze vannak szárnypróbálgatások, kísérletezések, hiszen nem mindenki talál rá azonnal arra a stílusra, ami őt jellemzi, de az a helyzet, hogy ahogyan én megfigyeltem, a legjobb honlapszerkesztők (vagyis akiket én annak tartok) többnyire saját maguk alakítják az oldalukat olyanra, amilyenre ők szeretnék, és nem olyanra, amilyet az épp aktuális trendek diktálnak.

Szvsz az a legjobb munka, amivel te vesződtél. Engem legalábbis akkor önt el leginkább a büszkeség, ha olyat sikerül alkotnom, ami tényleg "dorcsys". De ez persze mindenkinek a maga dolga :)

írta: Dorcsy

Szóval visszatérve Miskolchoz, említettem már, hogy nagyon sok az elég erőszakosan kéregető kicsifekete. Odajöttek hozzám, hogy "te figyi, nincs egy kis apród? kenyeret kell vennem a gyerekeimnek." De ezt vagy milliószor. Egyszer meg sétáltam a főutcán, ott a sétálóutcás részen, és volt ott egy férfi babakocsival meg kisgyerekkel, ő is mindenkit leszólított, hogy adjon pénzt, mert el kell tartani a családját. Nem messze tőle meg volt egy srác, a lába bekötözve, szenvedő fejjel kéregetett. Olyan egy-két órával később odament hozzá a babakocsis férfi, elvette tőle a pénzt, amit eddig szerzett és jól leszidta, hogy csak ilyen kevés. A fiú megvonta a vállát és ment volna el, mire a hapsi leordította a fejét, hogy azonnal üljön vissza. Szerintem ez borzalom. A vonatállomáson meg, mielőtt elindult a vonatom Miskolcra, jött egy szintént kicsifekete fiú, hogy nem tudnánk-e adni neki pénzt, mert eljött az intézetből és nem tud visszamenni. Anya kegyesen közölte vele, hogy akkor szóljon valamelyik rendőrnek, és rögtön visszaviszik kocsival is, nem kell vonatoznia. Jött egy szép válasz tőle, nem részletezem. Amúgy a fiú fogyatékos volt, testileg és értelmileg is... Felszállt a vonatra, és végigjárta az egész elsőosztályt, ahol utaztam (mellesleg fél kocsi volt...), hogy nincs-e esetleg valakinek egy kis innivalója, mert szomjas. Engem meg egy srácot leszámítva csak felnőttek ültek ott, ők meg úgy gondolták, hogy válaszra sem méltatják, míg egy szőke nő elküldte. Ezek annyira le tudnak lombozni... Borzalmas, hogy embereknek így kell élniük, mert mondjuk az anyjuk ilyen helyzetbe szülte őket, aztán elhagyta, vagy ami még rosszabb, rögtön teherbe esik, és jön a következő, csak a támogatásért. És tulajdonképpen semmi olyant nem tesz meg, amit egy normális anyának meg kéne. A gyerekei szeretet és igazi családi érzés nélkül nőnek fel nyomortelepeken, utcákon, hogy fiatalon ők is teherbe essenek, gyereket szüljenek, lopjanak, csaljanak a megélhetésért. Ez a kéregető-maffia is már... Mikor kicsi voltam és apáékkal elmentünk a strandra Siófokra, megkérdeztem apától, hogy miért kéregetnek az emberek. Mondta, hogy nincs állásuk és kell nekik is pénz, hogy megélhessenek. De hozzátette, hogy ezt a fajta "pénzszerzést" a törvény bűnteti: a kéregetőket elviszik a börtönbe. Ami mondjuk télen egy nincstelen, egyedülálló embernek szerintem tök jó. Meleg van, van tető a feje felett, kap enni is, mindezt ingyen. Jó, be van zárva, ez az egyetlen negatívuma. Áhh, inkább lépjünk tovább egy kicsit. :S
Van az a tér, ahol az '56-os emlékmű áll, a neve nem jut eszembe. Tele van szökőkúttal, na de abban is hadd ne kelljen mondanom, kik fürödtek. Meg a gyerekek felmásztak az emlékműre, és nem álltalkodtak még a kamerámba is vigyorogni, mikor le akartam fényképezni. -.-

írta: Mido

Nem értem, miért kell azon fennakadni, hogy hogyan eszem a túrórudit. Most úgy őszintén, nem tök mindegy neki? Hiába magyarázom, hogy a natúr rudolfka úgy finom, hogy először leeszed a csokit, és a végén bekebelezed a túrót, ezt egyszerűen nem bírja felfogni. Komolyan, múltkor csináltam egy közvéleménykutatást az osztályban is, és az alapján is az derült ki, hogy a túrórudit igenis úgy eszi a többség, ahogy én. Szóval egyáltalán nem abnormális dolog. Furcsa lehet azt olvasni, hogy anyámmal ilyenekkel akasztjuk ki egymást, de mi igenis össze tudunk veszni ilyen apróságokon, mint ez. ÉS hogy még egy kicsit tetőzzem a hangulatot, szeretném megkérdezni, hoygy ti hogyan eszitek a túrórudit?

írta: fanni.*