Pár éve vagyok benne a honlapszerkesztésben, és már összefutottam pár idegesítő dologgal. Ezeket most ide szépen - vagy épp rondán - kigyűjtöm.

Kinézettel kapcsolatban:

• Vannak emberek kik design alapján választják az oldalt. Ha túl egyszerű a kinézet, akkor már mennek is el. Ezek a felületes emberek. Persze ha igénytelen, giccses, a design akkor már senki sem nézelődik rajta szívesen.
• Vagy túl kicsik a betűk, vagy beleolvadnak a háttérbe. Ebbe nem egy ember botlik bele.
• Egy felbontásra jó design. Lehet, hogy szép a design, de ha nem figyel pár dologra, akkor más felbontásban nagyon rossz az összhatás, mert szétcsúszik.

Tartalommal kapcsolatban:

• Ha naponta van témaváltás. Ez akkor következik be, ha a szerkesztő csak úgy bele akar vágni az oldalszerkesztésbe, és egyből sikert akar. De ha nincs siker, akkor úgy gondolja, hogy az a téma már nem jó.
• Ha a szerkesztőnek NINCS saját ötlete. Azaz másol innen onnan ötletet, sőt még tartalmat is. Ennek tetejében még kiírja, hogy nehogy merjél másolni!
• Kinyitok-bezárok vagy szünet-szünet hegyén. Az nyitás-zárás leginkább az egyel ezelőtti pontomhoz kapcsolódik. A szünet szünethegyén pedig leginkább ahhoz, hogy a szerkesztőnek nincs kedve/ideje. Ebbe néha én is belefutok, de próbálok javítani rajta, hiszen marha idegesítő tud lenni.
• Ha rossz a helyesírás, vagy a fogalmazás - szintén zavaró.
• Ha száz olyan modul van, melynek a tartalma egy sor, vagy egy kép - értelmetlen és a többi...

Látogatókkal kapcsolatban:

• Van olyan oldal, melyen a csere a látogatottságra megy.
• Másik verzió lehet az, hogy az emberek azért nem látogatják, vagy azért tartják rossznak az oldalt, mert nincs sok látogató.
• Vagy oldalszerkesztők össze-visszahirdetnek oldalak chatjeiben, hogy nézz be az oldalára. Esetleg még odaírják, hogy nagyon jó az oldalad.
• Vagy pedig versenyt rendeznek, és több hónapig lehet jelentkezni. A lezárás eltolódik, vagy eltűnik semmibe az egész verseny. Na, sokan ezt is a látogatottságért teszi. Másik verzió: vagy rengeteg kreditet meghirdet, ami neki sincsen, csak azért, hogy népszerű legyen oldala. (Egy ideig lesz az, míg rá nem jönnek...)

Kredittel kapcsolatban:

• Táblaversenyeknél a kredites meghosszabbítás - nem a legkényelmesebb a jelentkezőknek...
• Egyes személyeknek olyan fontos a kredit, hogy kunyiznak innen-onnan, de felhasználni nem használják fel. Inkább jelentkeznének versenyekre... (Ajánlom: G-Portál História, Talányos)
• Vagy pedig oldalukon az igénytelen designokat rengeteg kreditért próbálják eladni.
• Vagy épp a megunt oldalukat több száz kreditért akarják eladni.

Hirtelen ezek a dolgok jutottak eszembe, melyek engem szoktak zavarni. A fogalmazással tudom vannak problémák. Mentségem a fáradtság! :D

Írta: Lilla

1. Gyerünk cica, dorombolj!
2. Ha belekeveredtél, már nem mondhatsz nemet!
3. Minden menő lánynak van egy meleg barátja. Szerezz be Te is egyet!
4. Futáshoz sose húzz tűsarkút!
5. Sose vedd fel a telefont, ha magánszámról hívnak!
6. Senkiben sem bízhatsz. Még önmagadban sem.
7. Ne engedd, hogy az élet szórakozzon Veled! Játssz Te az élettel!
8. Ne feledd, a szerelem mindent és mindenkit kinyír!
9. Csak akkor hazudj, ha nincs vaj a fejeden.
10. Senki sem az, aminek látszik. Téged is másnak látnak, mint amilyen vagy.
11. Hiába bújsz el a rosszakarók elől, bárhol megtalálnak.
12. Hagyatkozz a megérzéseidre: ha büdöset szagolsz, ott trutyi van!
13. Ha lekurváznak, az többnyire annyit jelent, hogy kurva jól nézel ki.
14. Próbálj mindenkivel kedves lenni! Nem tudhatok, mikor hoz benneteket újra össze a sors.
15. A tükör a legőszintébb barátnőd: mindig az arcodba dörgöli a valóságot.
16. A „szeretlek” szót az „akarom” szinonimájaként használd!
17. A házi szexvideók olyanok, mint az orosz rulett: sosem tudhatok, melyik teszi tönkre az életed.
18. Mindig legyen rajtad csini bugyi! Ki tudja, mikor fogsz villantani…
19. A titkaid olyanok, mint a szüzességed: ha rossz embernek adod, ráfázol.
20. Ne pánikolj be, ha valaki követ! Hátha a titkos imádód…
21. Ha fényképezőgépet látsz, mindig mosolyogj!
22. Ne hisztizz, ha elveszítettél valamit. Szerezz helyette másikat!
23. Minél méretesebb a cickód, annál nagyobb idiótákat vonzol.
24. A fiúk két dolognak képtelenek ellenállni: a focinak és a cicinek.
25. Soha ne legyél hétköznapszürke!
26. Mindenkinek vannak hibái – ezért találták fel az alapozót.
27. Tudd, hogy minden csak illúzió. Főleg a push-up melltartó.
28. Egy fiútól csak akkor olvadhatsz el, ha úgy… szeret, mint a fagyit.
29. Tanulj meg gyilkolni a mosolyoddal!
30. Bírd ki a fájdalmat, és ne fájlald az élvezetet – mindkettő tovatűnik.
31. Pasit nem fogadsz vissza. Nincs szükség arra, aki egyszer a kukába került.
32. A leghatásosabb fogamzásgátló: a tűsarkúd.
33. Sose azt nézd, hogy ki dicsér meg; hanem azt, hogy miért.
34. A legjobb pletykák mind rólad születnek.
35. Karmolj és harapj, ha bántanak! Nem ciki a cicaharc.
36. Egy szexi fehérnemű láttán a pasid kiskutyaként várja majd, hogy beléd haraphasson.
37. Ne jó, hanem lelkes legyél az ágyban!
38. A botrány legyen az életed része! Bármi áron.
39. Mások titka kincs; gazdag, aki dúskál benne. Légy buzgó gyűjtő!
40. Ne legyél esztelen, legfeljebb fesztelen, esetleg meztelen!
41. Minek kérdeznéd meg azt, amire úgyis tudod a választ?
42. Kerüld ki az életkátyúkat, mert kárt tesznek a karosszériádban!
43. Akkor sírj, ha senki sem látja!
44. Felejtsd el a szerelmet! Elgyöngít és megaláz.
45. Jegyezd meg: az élet nem lányregény!

A könyvről: Lakatos Levente nagyot alkotott. Bár nem az én stílusom az ilyen plázacica – feeling, meg kell mondanom, hogy baromi jól szórakoztam. Maga a téma is telitalálat, a celebnek avanzsált Barbi és a meleg haver, Krisz életének történéseivel foglalkozik, a múltbeli hibákat és történéseket ügyesen – videóblog által beleépítve a történetbe. Meglepő fordulatok, kavarás, és intrika jellemzi a kötetet, de mégsem érzem úgy, mintha egy nyálas szappanoperát néznék, mivel nem is gyenge benne a krimi vonal. Olyan, mintha Cecily von Ziegesar Bad Girl könyvsorozatát összekevernénk Agatha Christie valamelyik klasszikusával. Ajánlom mindenkinek!

Feladat számotokra: Itt találhatóak a kötetcímek, azaz Barbibébi 45 bombabiztos tanácsa csajok részére. A lényeg az lenne, hogy kommentben/chatfalon írjátok meg nekem az általatok hasznosnak vélt tanácsok számait. Kíváncsi vagyok a véleményetekre! Szerény személyem a következő bejegyzésben fogja megjelentetni saját számait, ugyanis nem akarlak titeket az én véleményemmel befolyásolni. Szóval… várom a számjegyeket.^^

Írta: Csenci
 

Ott álltam, a rózsalugashoz vezető, sárga köves út legelején, és készültem megtenni A lépést. A lépést, mely az elmúlt pillanatokat végképp a feledés balzsamos homályába taszítja majd... a lépést, mely a jövő hívogatóan meleg tűzköre felé löki majd lelkem.

Régóta éreztem már, hogy egyszer eljön ez a pillanat, melyben elkezd átfordulni létem hatalmas szerencse-kereke.

Vártam már rá, hosszú éjszakákon át, növekvő fezsültséggel a szívemben. És most itt volt, elérkezett, és én éreztem, hogy igen, ez Az a Pillanat, annak ellenére, hogy a múltban úgy képzeltem, hogy majd egy különösen nehéz döntés, vagy kivételesen nagy változás karneváli maszkjában fog megjelenni, hogy felkérjen táncolni. De végül nem így történt.

Csendesen jött, az első őszi zivatarokkal. Észrevétlen, puha léptekkel lopakodott lelkem kihalt folyosóin, hogy a megfelelő pillanatban majd felfedhesse magát. Hosszú fekete kabátját fellebbentve mutatta meg végül évszázados arcát. Hangja olyan volt, mint egy esőcsepp koppanása a tó tükörsima vizén.

Felfedte előttem az utat, és a jövő néhány homályos képét, majd egy biztató félmosoly kíséretében arra kért, hogy lépjek.

És én megtettem. Ráléptem az útra, még akkor is, ha fának éreztem magam, mely a talajból kitépett gyökereit kezdi el vonszolni új lakhelye felé.

Most pedig?

Most furcsa képek villódzanak össze-vissza. Ha a hátam mögé nézek, látom a múltam összes szereplőjét, az összes történést... Az összes könnyet, és az összes mosolyt. És látom azt is, hogy miért kellett magam mögött hagynom őket, habár nem tagadhatom, nagyon sokukat fájón fogom hiányolni.

A jövő alakjai bizonytalanok. Meleg fények, csalóka hangok még csupán. Igazán még nem is élnek, csak talán egy másik dimenzióban, ahol már az is megtörtént, ami itt még csak történni fog. Nevetve, vagy épp kérlelőn hívogatnak: siessek elébük amilyen hamar csak lehet. Óh, bár lehetne! De az idő, a vasfogú démon nem tűri, hogy akárcsak egyetlen másodpercét is átugorjuk.

Tehát nem marad más, mint hagyni a perceknek, óráknak és napoknak, hogy a maguk medrében folyjanak, és szépen lassan megtöltsék érzésekkel és élményekkel azt a mélyfekete űrt, mely kilomtalanított lelkemben tátong.

"Menj tovább a sárga köves úton!"

...

Írta: Vivv
 

Hát, az úgy történt, hogy - hol volt, hol nem volt - egyszer csak (illetve csak egyszer) eltört a szemüvegem.
Most mondhatnám, hogy egy rettenetesen sokkoló-élet-visszapörgetős balesetben szereztem, ahol igazi saolin leszámolást mutattam be, és az élni akarásom kerekedett felül.
De nem így történt.
Tehát. Az ún. Szemüveg Fán, ahol - mint ahogyan az köztudott - a szemüvegek teremnek, mindenféle okuláré van. Tudjátok, azok a nagy, sokdioptriás színezett 16. századiak, meg a hetvenes évek fíling követői is. Szóval mindenféle.
És az egyik - szegény szerencsétlen - nyilvánvalóan öngyilkos hajlamokkal született. Ami a szemüvegeknél gyakran megesik. Aztán - teltek-múltak az évek - jött egy szőke sörényű, bizonytalan identitású lyány, és megvette. Ők remekül egymásra találtak - egy két vidám és nevetős flesbek csak az édesapám kedvéért -, de a szemüveg csak nem nyugodhatott. Egyik nap a mélyen tisztelt család egyik nagyra becsült és építő tagja meg szándékozta törölni - ez igen ritkán esett meg. Ekkor főhősünk remek lehetőséget látott. De félt a leugrástól, mert - pechére - világéletében tériszonya volt. Félve megkérdezte: - Nem kéne valamit... ledobni?
A kis műanyag cucc pedig, aminek nevét - ezen sorok írásakor - homály fedi, készségesen leugrott, hogy megnézze, milyen messze is van a padló. A szemüveg szerint minden bizonnyal túl sokáig zuhant, mert ő maga nem mert utána ugrani.
Holnap visszük optikushoz, ő talán ki tudja gyógyítani főhősünket a teljes letargiából.
Sajnálom szegényt.
Mondtam is neki, hogy Anthony Perkins is 10 évig járt terápiára a Psycho után, úgyhogy igazán nincs miért szégyenkeznie.
De nem hiszem, hogy ez megvigasztalta.

Elhatároztam, hogy ha már rémisztően nagy és híres ember leszek, aki... ööö, nagy és híres, akkor majd írok egy zavarba ejtően hosszú életrajzot, ami olyan unalmas és ömlengős lesz - ahogyan a hírességek életrajzai általában -, hogy csak a mániákus rajongóim fogják majd elolvasni. De ők - csakis a rend kedvéért - betéve tudják majd. Aztán mindenféle interjúkat adok majd egy csomó olyan dologról, ami sosem történt meg velem, de - ennek ellenére - rendkívül tanulságos.

Meghajlás, pukedli, taps.

Jóvagyo
/részlet/

"... jó abban, hogy kitalálok
mindenféle valóságot,

fogalmam sincs, hogy honnan,
innen-onnan-amonnan,

iminnét és umunnét, mivel
semmit beszélek mindenkivel."

Írta: CsakÉn
 

Megragadom az alkalmat, és szeretnélek meghívni Benneteket a 2012. december 22-én tartandó Világvége Afterpartyra, mely a Föld minden pontján megrendezésre kerül! (Facebook esemény, gyertek ti is! xD)

Höhö, na, tegyük félre a poénkodást (már amennyire én képes vagyok mellőzni), és evezzünk komolyabb vizekre.

A maják annak idején megjósolták ugye ezt a fene nagy durranást (szó szerint, haha, elememben vagyok), hogy 2012-ben lesz vulkánkitörés, árvíz, meg egyebek, azaz szépen feldobjuk a talpunkat. Persze nem lesz olyan könnyű dolgunk, hogy egy meteor becsapódik, és fájdalommentesen (vagy legalábbis kevés szenvedéssel) valamint gyorsan szagoljuk az ibolyát – bár az számomra nem tiszta, hogy ha a világ elpusztul, mit fogunk szagolni. Mert ibolya sem lesz, valószínűleg. Mindegy. Na, szóval nem gyors halál vár ránk, hanem pár éves szenvedés, annak, aki bírja a strapát. A többieknek pár hónapot saccolok. Köszike, srácok, mindig is lassú kínhalálra vágytam, alig 18 évesen… álmaim netovábbja. A többiek szerint annyi előny származna a dologból, hogy nem kellene érettségizni – DE én, a tapasztalt előérettségizett leányzó kijelenthetem, hogy inkább a legszívatósabb vizsgabizottságot választom. Igaz, halálesetben még nem volt részem, de egyelőre nem is vágyom rá, köszi.^^

A halált kiváltó okok variációja végtelen: volt itt már minden, pl. vulkánkitörés, árvíz, földrengés, meteorzápor, fertőzések, stb. Ezeknek pedig csöppet sem a 2012 című film a kiváltója, á, nem…^^ Én megmondom, mi lesz a Világvége oka. Már ha bekövetkezik: ez a felhajtás. Mindenki totál benyalta, hogy meghalunk, és a 2012-es évben el fog szabadulni a pokol. Mindenki mindent megtesz majd, amit csak akar, legyen az bármilyen őrültség, az alapján, hogy „Úgyis meghalunk, ha megölöm az exem szeptemberben, 3 hónapot lazán eltölthetek a sitten”. Aha, korrekt, tök ésszerű.^^ Tényleg tartok attól, ami akkor vár majd ránk, de nem az állítólagos Világvége miatt, hanem azért, mert az emberiség még mélyebbre fog süllyedni, mint ahol most van, és sokan szerintem a bűnözések következtében éhezés, terrortámadások, stb. fognak elpusztulni. Bíztató…

Utánanéztem neten kicsit a dolognak, és többféle nézőpont is létezik…

1. Kamu az egész. De tényleg, annyiszor megjósolták már a Világvégét, hogy reméljük, ez is csak egyszerű vaklárma, ami a nagyon okos, jó pár évvel ezelőtt élt maják… izéje. Korrekt megfogalmazás.^^ xD
2. Valóban igazuk van a majáknak, de csak annyiban, hogy óriási változás veszi kezdetét. Ez nem kizárt, sőt, ezt az érvet tartom a leginkább valószínűnek, de az nem világos, miért kell mindenképpen negatívumra gondolni. A változás jó is lehet.
3. Hallottatok már a Planet X-ről, más néven a Nibiru bolygóról? Igen, ő a 10. a sorban. Érdekes módon pont 2012-ben ér a Föld közelébe, és ez a folyamat bezavarhat a Föld működésébe – a polaritás megváltozhat, ezáltal a mi bolygónk lakhatatlanná válhat. Ijesztő, és remélem, nem valós, de ez még hihető is, bizarr módon.

A negyedik pedig az imént bőven kifejtett verzió, tőlem.

A Nagy és Bölcs Tanács Csencitől: Éljetek a mának! Ahogy a legtöbb normális gondolkodású ember, több ismerősöm (pl. Jégmaci – az ő véleményét a témával kapcsolatban megtalálhatjátok blogján, keressétek a linklistában!) is úgy véli, úgy kell élnünk, mintha tudnánk, hogy ez az utolsó napunk életünkben. Minden egyes pillanatot ki kell élvezni, és alkalomadtán őrüljünk csak meg! Egyszer élünk, nem? Ki tudja, meddig… (:

Arra azért kíváncsi vagyok, mennyire fognak megugrani a bűnözési statisztikák 2012. december 20-án, amikor elvileg nem lesz másnap… höhö. xD
 

Írta: Csenci