Kisgyerek 7 év körül (fiú) ül a szobájában, és LEGO-katalógust böngészik, lehetőleg 2 hónappal a születésnapja és fél évvel karácsony után. Upsz, ez tetszik, szaladjunk ki a mamához, kérjük meg... A termék pontos ára 14990 Ft. A gyerek kéri az anyjától, de az anyja már belefáradt, hogy annyit kellett költenie az utóbbi fél évben, így nem engedi meg neki. A gyerek könyörög, de a szülő hajthatatlan, inkább az újságjába mélyed, hogy elterelje figyelmét a szituról. Végül a gyerek apjának segítségét kéri, aki éppen a dolgozószobában ül, és számítógépezik.
Gyerek: Nekem zsarnok szüleim vannak. Rájöttem. Észrevettem egy új LEGO Atlantis hajót, zöld volt meg kék, körülbelül ekkora, és kék színű volt, meg zöld is az alján, de az csak egy kicsit. És 500 Ft volt! És kimentem, mondtam anyunak, hogy: légyszi, légyszi, szülinapomra úgyis csak a világítós felületű neon víz alá is tehető tengeralattjárót kaptam, és csak 500 Ft! Mire azt mondta: hogy dögölj meg, húzzál a szobádba, nem akarlak látni soha többé! Én meg beszaladtam sírva a szobámba... És ráadásul a mamának többet jelent az újság, mint én! Ez gyerekkínzás! Nekem zsarnok szüleim vannak. Anya: Éppen azt a csodálatos Gangster Y Ultra White Extra Duo-t nézegettem a WS Teleshop-katalógusban, mert 24990 Ft helyett most csak 19990 Ft! De ekkor le kellett tennem, mert a kisfiam mosolyogva előbukkant a szobájába vezető ajtó mögül, és egy LEGO-katalógust tartott a kezében. Ezt kiabálta: nézd anyu, nézd anyu! Már előre féltem. Mint kiderült, megint kinézett valami több tízezres vacakot, amiből már húsz ugyanolyan volt neki, és úgyis csupa ilyen drága holmit kért karácsonyra és a szülinapjára is. Fáradtan soroltam a jól begyakorolt szöveget: nem lehet, kisfiam, már úgyis annyi mindened van, játsszál azokkal, ez túl drága, nem veszek több tízezerér' LEGO-t. De csak sírt, és sírt (már nem mosolygott annyira)... Mire én bekiabáltam a férjemnek, hogy segítség... Apa: Éppen kényelmesen ültem a gépem előtt, és a Contact BT 2008-as költségvetésének táblázatát tanulmányoztam, amikor a feleségem bekiabált, hogy jöjjek már ki, mert nem bír a gyerekkel. De ez nem várhat! Holnapig el kellett küldenem a főnöknek e-mailben a táblázatot, úgyhogy nem válaszoltam, mire újabb, ingerültemm kiabálás hallatszott kintről. Mérgesen bezártam a megkezdett Excel dokumentumot és a World Of Warcraftot, és kimentem a nappaliba. Mi van má'? - kérdeztem, mire a feleségem valami idióta reklámkatalógussal a kezében felvázolta a szituációt. Én ezzel most nem tudok foglalkozni! - üvöltöttem bele, majd visszarohantam a dolgozóba, és visszakapcsoltam a World Of Warcraftot.
nem értem. egyes emberek miért képesek gúnyt űzni valakinek a halálából? vagy éppen a halálának évfordulójából? ez az egyik olyan téma, amiből semmilyen tréfát nem lenne szabad űzni. de vannak olyanok, akik megteszik. szar a mai társadalom. csak fikázni tudnak másokat és a bajaikat. de én nem omlok össze egy ilyen rohadék miatt. most van annál nagyobb bajom. nem mondom el mi. visszatérve a témára... aki ebből poént csinál, az simán megérdemelné, hogy ugyanazt átélje, mint a megbántott személy - persze ugyanolyan helyzetben. és az a legrosszabb az egészben, hogy ezek meg csak ott röhögnek szerencsétleneken, hogy mit reagálnak. hogy hogyan akadnak ki, hogyan bőgnek, hogyan törölnek mindent, hogyan káromkodnak ésatöbbi. de engem nem érdekel. ha megkapta azt az örömet, akkor szálljon le rólam. ha nem, akkor se éri el a célját, mert én kitartóbb vagyok annál. meg tudok ingani, de véglegesen úgysem az lesz, amit el szeretne érni mindezzel. végezetül annyit, hogy ez a dolog rohadtul szánalmas, és aki ezt hobbiszinten űzi, az minden rosszat megérdemel az életben. de én inkább nem kívánok nekik semmit, mert ez sem jó megoldás. le kell valahogy vezetni a dolgot, és aztán lehet letojni magasról az egészet.
Megjegyzés: Mikor kicsi voltam ez volt az egyik kedvenc számom :D Mindig táncoltam rá és tudtam kívülről a szövegét XD Emlékszem, még kazettán is megvolt x'dd
Tegnap délben összegyűltek a felhők, gondoltam, lesz egy kis zuhé. Dél után 3 óra környékén rettenetes vihar volt, a "kis zuhéból" "tájfun" lett. Na jó, anya gyorsan összerakta a hagymákat az első villámlásnál meg a húgomat felhívta, hogy jöjjön haza. Elkezdett nagy cseppekben esni, először azthittük, hogy jég, de nem az volt, csak az eső volt hangos. Aztán elkezdett szakadni. Biztos láttatok már olyat, hogy az eső visszapattanik a földről. Szakadt, szakadt. A tetőről már ömlött a víz, aztán... Fújt a szél, kb. 100km/h sebességgel, vagy túloznék? Olyan hóvihar szerű volt. Aztán mi kopog? Hát a jég. De először csak rendesen jött, utána meg ömlött, és a fákról a teraszra pattant, ilyen kis szőlőméretűek voltak. Ez tartott kb. 5-10 percig, utána 1 óráig takarítottuk az udvart meg a házunk előtti járdarészt, mert teljesen elöntötte a víz, az utcán meg hömpölygött. Jó, végre vége van, a nap is sütött, az ég is tiszta kék volt. Anyu végre csinálhatta a szilvásgombócot. *.* Aztán este 7 óra felé nagyon sötétek voltak a felhők, a villámok már-már pirosan szikráztak és hatalmasakat dörgött, gondolom, a közelben becsapott. Azthittem, megsüketülök. :D Aztán végülis hamar vége lett, csak esett az eső egy kicsit. De ilyen vihar már kerek 2 éve nem volt. O.o
Ma csak egy szösszenettel jelentkezem – úgymond szoktatlak Benneteket a jövőbeli ínséges időkre, amikor nem lesz egy perc időm sem blogolni. Jó, addig az időszakig még egy hónap van hátra. De már most irtózom az egésztől…
"Nők között barátság:
Egy napon a feleség nem jött haza, a férj megkérdezte hol aludt, a felesége azt válaszolta, hogy az egyik barátnőjénél.
A férj felhívta a 10 legjobb barátnőt, de egyik sem igazolta ezt.
Férfiak között barátság:
Egy napon a férj nem jött haza este, a felesége megkérdezte hol aludt, a férj azt válaszolta, hogy az egyik barátjánál.
A felesége felhívta a 10 legjobb barátját, 8-án igazolták, hogy ott aludt, 2-en hogy még ott van."
Csak szerintem nincs ez így rendben?!
Rendben, ez így nem minden esetben igaz, és tudnék mondani kapásból minimum három nevet (ugye, AnDóEnBi), akik vállalnák értem a felelősséget. Nem mintha ettől kellene tartani jövőbeli páromnak, mert pont nem az a típus vagyok. De tényleg. Csak ha például a szüleimmel szemben követnék el egy hasonló affért, akkor rájuk számíthatnék. Sőt, Péé, Ency, Ami… meg merném kockáztatni, hogy még ők is ki tudnának húzni a trutyiból.
De másokban már nem bízom meg ennyire. Sőt… szerintem sokan, ha meglátnának egy furcsa szituációban (teszem azt, Chippendale show-n ücsörgök valamelyik lepukkant szabolcsi pubban), egyből szaladnának, és hívnák anyucit, meg apucit. Mert ilyen az emberiség, idáig jutottunk. Vagy csak én vagyok túl paranoiás, és nem bízom az emberekben? Meglehet. Nehezen lehet elnyerni a bizalmam, és az utóbbi időben keveseknek sikerült. Sok elrettentő példával találkoztam, ugyanis…
Bezzeg, ha ez két sráccal történne meg… mármint a Chippendale show-féle eset. A srácok versengve mentegetnék egymást, és még csak szívességet sem kérnének cserébe. Mondjuk, a szülőket sem lepné meg annyira, ha kanos csemetéjük ellátogatna egy sztriptíz bárba… mert itt a Chippendale lehetőség igen gyér, bár toleráns vagyok, kinek a pap, kinek a paplan…
Sőt, odáig fajult a dolog, hogy miközben ezt a pár sort elolvastam, erőteljesen elgondolkoztam azon, vajon mit mondanék? Hogy a barátnőméknél aludtam, vagy a haveromnál? Höhö, félreérthető, de ha megfelelő nevet mondok, akkor nem az. Példaként akármelyik ibrányi havert, teszem azt, Tibit, Eriket, Dávidot, vagy Rutit hoznám fel mentségként, ők kihúznának a szarból. Persze, némi szívesség (mondjuk, alkohol) fejében. Mert azért mégiscsak férfi-nő kapcsolatról van szó, a segítség itt sem jár alanyi alapon. De legalább nem lennék hátba szúrva, ami azért bíztató.
Szóval a szolidaritás beüt a női szakasznál. Ami irtó gáz, mit ne mondjak. Valamit tenni kellene ez ellen… és bár feminista vagyok, világmegváltó nézetekkel, meg mit tudom én, azt kell, hogy mondjam: nem lepett meg ez a fejlemény. Mi nők, már csak ilyenek vagyunk. Tisztelet (nekem), a kivételnek.^^
People, Benneteket ez hogy érint? Szörnyen kíváncsi vagyok a véleményetekre! Pár sort minimum, ha már elolvastátok! Köszönöm.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások