Most következzen egy olyan bejegyzés, ami nem vág a „Life of Csenci” blogvezetési stílusomba, de sebaj, a közjóért teszem, mint a jó öreg Platón papa annak idején, időszámításunk előtt jó pár évvel. Akit csak és kizárólag személyi kultuszom varázsa foglalkoztat (mert van ilyen), az még most rákattinthat a képernyő sarkában található piros X-re. Én szóltam.^^

Az utóbbi időben egyre többen érdeklődnek nálam a blogolás felől. „Jó dolog ez? Sok időt kell szánni rá? Hogyan szerezhetek követőket?” stb. kategóriák léteznek, és ha hiszitek, ha nem, 14-17 éves korig, fiúk-lányok vegyesen érdeklődnek a téma iránt. Ez azért érdekes számomra, mert emlékszem még a kicsit több mint egy évvel ezelőtt történtekre, amikor meg lettem fenyegetve, hogy ha blogolok, kicsinálnak, meg ilyenek; és mindenkit megbotránkoztattam a hírközlés és naplóírás eme érdekes egyvelegével. De csak hogy lássátok, milyen jó fej tudok lenni így szombat délelőttönként, kaptok pár közérdekű információt.

Miért jó blogolni?
- Mert aki lusta naplót írni, az itt könnyedén, fáradtságmentesen leírhatja életének történéseit.
- A blogon keresztül ismerkedhetsz, barátkozhatsz hozzád hasonló gondolkodású emberekkel. Vagy épp pont nem azokkal. Részletkérdés.
- A tőled távol élő barátaid is értesülhetnek életed történéseiről.
- Levezetheted komplikált gondolkozásmeneted, és jobban megértheted magad, illetve barátaid téged.
- Utólag visszaolvasva nevethetsz az eddig történteken. :)
- A bátortalanabbak itt hangoztathatják a véleményüket, amit személyesen nem biztos, hogy megtesznek.
- Blogon keresztül akár segítséget is kérhetsz egy téged foglalkoztató kérdésben, témában.

Miért rossz blogolni?
- Azért ez is időigényes feladat, ha hiszitek, ha nem.^^
- Ügyelni kell a stílusra, a tartalomra, stb. Fontos az IGÉNYESSÉG, amit sajnos több helyen nem tapasztalok…
- HELYESÍRÁS!!! Úristen, most komolyan… ez a legkiakasztóbb. Mert oké, hogy MSN-en, vagy épp SMS-ben rövidítenek az emberek, korrekt. De blogon azért csak nem szakadsz bele, ha „h” helyett kiírod, hogy „hogy”. Értitek.
- Akármennyire is adom itt a lazát, hogy őszinte vagyok, meg ami a szívemen, az a számon, azt azért tisztáznom kell, hogy nem írhatok le mindig mindent, amit szeretnék. Sokan követik a blogom, főleg ismerősök, mi több, osztálytársak, akik alig várják, hogy beleköthessenek az emberbe.^^ Félreértés ne essék, kölcsönös nagy szeretet van, de mint ahogy azt korábban már említettem, tavaly meg akartak veretni a blog miatt, amelyben kiálltam az egyik osztálytársam mellett. Akkor azért meggondoltam a dolgot, és inkább személyesen vagyok szemétláda, blogon pedig finoman, erősebb célzásokkal szembesítem kis barátaimat a véleményemmel.
- Nem hanyagolhatod el a blogod, mivel azt az olvasóid is „megsínylik”. Nem fognak megbízni benned, ha rendszeresen nem írsz bejegyzéseket.

További tanácsok:
- Az aranyszabály: NE PLAGIZÁLJ, ne légy divatmajom! Azt senki sem díjazza. Kit érdekelnek a tucatblogok, ahol egy adott ember kitalálja az ötletet, és tíz másik lekoppintja? Senkit. Légy egyedi, vállald fel a saját véleményed!
- A helyesírást már említettem. Kiábrándító tud lenni a rövidítés, meg a „szercsipuszcsi” és a „luwwcsihkahh”. -.-
- Csak az igazat, és csakis az igazat közöld! A hazugság senkit sem érdekel, legalább itt légy őszinte.
- Ne csak azért blogolj, hogy „hú, már mennyi látogatóm volt, jé, mennyi követőm van, hogy én milyen népszerű vagyok!”. A normális blogoknak lehet, kevesebb látogatójuk van, de a nagy számok ezen a téren arra is utalhatnak, hogy valami nem stimmel… Gondoljatok például arra, mennyien nézik a „Mónika Show”-t, meg ezeket a gagyiságokat. Az embereknek sajnos megvan az a rossz tulajdonságuk, hogy jobban kedvelik azokat a dolgokat, melyeken tudnak röhögni, és lejáratnak egy bizonyos főt. Értitek, mire célzok…^^
- Ne panaszkodj folyamatosan. Az sem hat meg senkit. Lehet tanácsot kérni, és valószínűleg kapsz is majd, de az állandó nyivákolásból senki sem kér. Mindenkinek megvan a saját problémája.
- A folyamatos dicsekvés, hogy „nekem milyen arany életem van” is kiábrándító tud lenni. Kisebbségi komplexust idéz elő – höhö, amúgy nem, egyszerűen senkinek sem lehet perfekt az élete, és ha a kisebb bakikat is eltusolod, az már-már szappanoperába illőnek tűnhet.

Hirtelen ennyi jutott az eszembe. Ha ezek után is úgy érzitek, hogy blogolni szeretnétek, akkor hajrá, vágjatok bele! Nem elrettentő példának szántam ezt a bejegyzést, csupán felhívásnak, hogy a „hatalom” (basszus, ezt ne… xD) felelősséggel jár – azaz ha punkokat/skinheadeket/stb. uszítanak majd rátok, mert túl őszinték voltatok, akkor gondoljatok arra, hogy én megpróbáltam.^^

„Gondolj apádra, ha rákerülsz a lapátra…”^^

írta: Csenci

Bukások, egyesek … Sokan tudjátok, hogy mennyire jellemző rám ez az életmód. Semennyire. Még január elején kaptam ezt az „együtt érző” szöveget: „Gondolom jó tanulónak sem jó lenni… minden tanár tőled várja a jó megoldást.” Erre jött egy beszólás is: „Mekkorát fog koppanni, ha a tanárok rájönnek, hogy mindent kipuskázol.” Az első félévem teljesítménye motivál, hogy ugyanígy, sőt még jobban teljesítsek a másodikban is. Bár nem írtam, de én is fogadtam meg egy s mást. Egynek köze van a tanulmányaimnak. Pár napja Geri feltette a kérdést, hogy maximalista vagyok. Nem is kérdezte, hanem meggyanúsított vele.

Következzenek az én érveim a főcímmel kapcsolatban:

Jó tanuló:

• jó neki:
  - kevesebbet feleltetik
  - példát vehetnek róla a többiek
• rossz neki:
  - mindig tőle várják a jó választ
  - ha nem tudja a választ kapja az osztást, hogy „hol jár az esze”
  - így mindig figyelnie kell
  - alig van szabadideje
  - minden szír-szarra őt jelölik ki
  - a többiek szemében stréber, és imádják ha ő is rosszul teljesít, ahol lehet a rosszat keresik benne, pl.: hogy „kipuskázta”. És elvárják, hogy segítsen másoknak dolgozatoknál (ami tényleg szar, mert nem elég megírni jól a saját dolgozatát de még pluszba másoknak is súgjon…), ha meg nem segít ő a bunkó köcsög egy jó darabig
• jó és rossz is neki, helyzettől függ:
  - kivételeznek vele

Rossz tanuló:

• jó neki:
  - ha nem figyel nem gond, mert már megszokták a tanárok
  - rengeteg szabadideje van, mert nem a tanulással foglalkozik
• rossz neki:
  - bukás és rossz jegyek fenyegetik
  - mindig feleltetik, hogy végre jó jegyet kapjon
  - ha jó dolgozatot ír, gyanakodnak a tanárok, még akkor is, ha önmagától írta
  - nem ért semmit, hiába próbál figyeln
  - a jó tanuló szintjén magyarázzák az anyagot a tanárok

Amúgy a rossz tanuló azt mondja, hogy rossz rossznak lenni, a jó tanuló meg azt, hogy jónak lenni rossz. Na ez aztán értelmes volt. Bele is gabalyodtam, mire leírtam. A puskázásról meg annyit, hogy arra a koppanásra várhatok.

írta: Bloo

Meg akarok változni. Nem, nem kell megijedni, most nem fogok felsorolni, hogy mit nem szeretek magamban, s szomorkodni, hogy nem sikerül módosítanom rajta. Rengeteg bejegyzést szenteltem már ennek, de azóta rájöttem, hogy ez mind csak akarat kérdése. Kezdetben én is azt hittem, lefogyni nem lehet, s még is sikerült! Ez csak rajtunk múlik, nem máson, s azóta is folytatom ezt a ,,küzdelmet".
Belsőleg szeretnék egy kicsit másabb lenni. Néha ok nélkül vagyok szemét másokkal, olyanokkal, akik sokat jelentenek nekem. Általában elnézik nekem, de ezt nem várhatom el. Félek attól, hogy egyszer majd annyira megbántok valakit, hogy nem tudom kijavítani. Kedvesebb akarok lenni, s türelmesebb. A lustaságot is magam mögött akarom hagyni, mert ez így nem állapot. Tudom, hogy alapvető dolgokat nem igen lehet egyszerűen csak ,,kitörölni", de én hiszek abban, hogy változtatni lehet rajta, ha csak egy fokkal is, az már haladás.
Szeretnék leszokni arról, hogy folyton valami nagyot akarok, s ezért nem veszem észre az apró örömöket. Ezért van az, hogy néha nagyon magam alatt vagyok, s azt hiszem, velem soha nem történik semmi pozitív. Meg kell tanulnom értékelni a kis dolgokat, valamiből erőt kell merítenem ahhoz, hogy elérjek oda, ahová menni akarok. Nem akarom többet elhagyni magam azért, mert valami nem úgy sült el, ahogy vártam. Nem szabad hagynom, hogy egy-egy rossz lépésem véglegessé váljon, tennem kell ellene. Próbálok úgy állni az akadályokhoz, hogy azok egyfajta kiképzésnek vannak ott, elvégre nem törhetünk össze minden hibánk után, meg kell tanulnunk, hogy ki kell kavítani őket, hisz egy hibára sincs ráírva, hogy menthetetlen, csak utána küzdeni kell.
Meg kell tanulnom bocsánatot kérni, muszáj. Félek kimondani egyetlen szót, pedig tudom, hogy az lenne a helyes, ha megtenném. Voltam már olyan helyzetben, ahová kellett volna, de nem bírtam kimondani, egyszerűen mintha valami akadályozott volna. Pedig sajnáltam, elmondhatatlanul.

Írta: jeni 

 már egy ideje eléggé érdekel, hogy kinek mi a véleménye a gportal-ról, mint honlapszerkesztő, és főleg mint közösség. eddig láttam egy-egy írást róla, de ezekben általában mindig a rosszabb eseteket írtáktok le, mintsem, hogy megmutassátok azt is, ami jó. persze tudom, hogy egyre rosszabb a helyzet az elszaporodó igénytelen oldalak miatt, de most ezt ne vegyük figyelembe. legalábbis próbáljuk meg egy kicsit hanyagolni.
   egy ideje már itt vagyok a gp-n, és sokmindent láttam már. az idő folyamán valóban változott, részben jó, részben rosszabb irányba. mindenbizonnyal a legtöbb oldal fejlődött, egyre szebb lett hála a rutinos, becsületes embereknek. na és ez az, amiről én szeretnék egy kicsit írni.
    a gportálon rengeteg gyönyörű oldal van, kedves, tehetséges szerkesztőkkel, aki mindent megtesznek, hogy még szebb legyen az oldaluk, felhúzva így az egész gportált. azért gondoltam, hogy ezt muszály vagyok megosztani veletek, mivel lassan rossz olvasi a "a mostani gp rossz irányba halad, mert egyre több a hülye, lopós szerkesztő". csak az fáj az egészben, hogy tényleg vannak becsületes és olyan szerkesztők, akiket nem érdekel az, hogy mit gondolnak mások, leírják amit akarnak, néha órákat töltenek egy fejléc elkészítésével, vagy olyan versenyek miatt fáradoznak, amiket mások kértek. és igenis büszkének kellene lennünk ezekre a szerkesztőkre [akik szerencsére még mindig többségben vannak] mert ők tényleg megérdemli. most főleg a blogos oldalakon látott dolgokat írom le, mivel én is ezen a téren mozgok.
    és abba bele se gondolunk, hogy valójában csak azokkal a rosszakarókkal foglalkozunk, akik lopnak, másolnak és csalnak. igen, tényleg egyre többen vannak, de ha a legtöbben levegőnek néznék őket, máris nagyobb az esély rá, hogy nem térnek vissza, mert mi úgyse foglakozunk velük, nincs értelme, hogy oldalakra költsenek. lehet hogy ez most egy kicsit nehéz felfogni, de ez már tényleg nagyon bökte a csőrőm. és mivel kiordíthatnám, de senkise értené meg, így jobnak tartom, ha leírom ide, pedig tudom, hogy nem sokan jöttök.
    és ha nem baj, még egy kis bejegyzés, hogy még valamire fény derüljön. tudom teljesen baromságnak hangzik, hogy miért ne foglalkozzunk velük, ha ellopta saját, vagy egy baráti oldal munkáját, amivel dolgozott. ez teljesen igaz. de! nem azt mondtam, hogy úgy tegyünk mintha nem történt volna semmi, csak ne a bizonyos lopós illető oldalán veszessük le a feszültséget, inkább írjuk ki minél több népszerűbb oldalhoz [például a gportállal, kritikákkal, vagy honlapszerkesztéssel foglalkozó oldalokhoz] hogy hol történt lopás. szerintem ha az illető meglátja, hogy nem mennek hozá annyian, és más oldalakon látni, hogy nem az ő oldala, hanem az eredeti oldal a "valós" oldal, akkor hamarabb eltűnik, minthogy összemocskoljuk a chatét és közben egyre jobban növeljük a látogatottságát...
    nem baj, remélem aki olvassa az megértette. és mégegyszer gratulálok a toplista élén lévő (vagy nem ott lévő) oldalaknak és szerkesztőknek, akik tényleg tettek azért, hogy a gportál még mindig ennyire népszerű! :)

írta: adri